Úgy vettem észre, hogy általában kétféle szingli lány létezik: azok, akiknek meg se kottyan egy kis egyedüllét, és azok, akik minél hamarabb szeretnék megtalálni az Igazit, a Nagy Őt, a mindent elsöprő szerelmet. És bár a környezetemnek magabiztosan állítottam, hogy én az első csoport tagja vagyok, el kell ismernem, időnként én is szívesen belebotlottam volna a másik felembe. Ez pedig csak még inkább megerősödött, miután nemrég sikerült egy elég meghökkentő felfedezést tennem.
Csütörtök este eldöntöttem, hogy kényelmesen hátradőlök, kifestem a körmömet, és végre nekiállok kiolvasni azt a könyvet, ami már két hete áll az íróasztalomon. A dologból persze végül nem lett semmi, ugyanis a figyelmemet rögtön elterelte egy aprócska bejegyzés, amikor még egy utolsó pillantást vetettem a Facebookomra. A legelső szerelmem, Márk, kapcsolatban van, és mindenhol azt hangoztatja, hogy megtalálta élete szerelmét. Persze ez az „eget rengető” hír egyáltalán nem hatott meg, hiszen a nyári osztálytalálkozón rá kellett döbbennem, hogy mi ketten annyira passzolnánk össze, mint forró csoki a húslevessel. Viszont miközben végigklikkeltem a lány képeit (mert a kíváncsiságomat azért nem tudtam leküzdeni), eszembe jutott, hogy Márk már a második. A második exem, aki továbblépett, vígan éli az életét, és családalapításon töri a fejét.
Na nem mintha olyan sok exem lenne, de elkezdtem felidézni az összes srácot, akikkel valaha is több volt közöttünk, ugyanis tudni akartam, vajon velük mi a helyzet. Ott volt Andris, akivel körülbelül egy hónapig tartott a „kapcsolatunk”, aztán közös megállapodással úgy döntöttünk, hogy többet nem találkozunk. A Facebooknak köszönhetően 2 perc alatt megtudtam, hogy másfél éve van barátnője, és tervei szerint ez még sokáig így is marad. Aztán eszembe jutott Krisztián; vele kétszer randiztam még a középiskolában, és szinte végig néma csend volt a találkáinkon. Na, hát ő sem egyedülálló már.
Tehát, nagyjából minden exem kapcsolatban van. Az összes srác, akivel valaha is átléptük a barátság küszöbét, megtalálta élete szerelmét. Lehet, hogy ez a szuperképességem? Megismerkedek valakivel, összejövünk, aztán szakítunk, és hipp-hopp: ő már meg is találta az Igazit. Tisztára, mint a Kabalapasi című filmben, csak nekem nem kell hozzá ágyba is bújnom velük – és remélhetőleg megátkozva sem vagyok. Bár ha lehetne képességet választani, biztosan mást kérnék, mert ezzel úgy sejtem, nem lehet túl fényes karriert befutni. Ráadásul még az a kósza gondolat is eszembe jutott, hogy én vagyok a szakítások „vesztese”. Mert állítólag mindig van egy vesztes. Ilyen életvidám elmélkedés mellett talán mondanom sem kell, hogy 2 percnél több időbe telt, mire sikerült álomba szenderülnöm. Akkor még nem tudtam, hogy szerencsére 24 órán belül teljesen megváltozik a véleményem.
Idegesítő beszólások csokorba szedve
Mióta beköszöntött a szeptember, nem volt túl sok kedvem nekivágni a pesti éjszakának és kabátban üldögélni valamelyik bár előtt. A legjobb barátnőm, Kitti, viszont egész más véleményen van: szerinte az időjárás maximum a ruhánkat szabhatja meg, a szórakozást nem veheti el tőlünk. Végül az eső, a sártócsák és egy hirtelen jött megfázás hatására belement, hogy ezúttal lazább programot válasszunk, bár azt határozottan kijelentette, hogy cserébe legközelebb muszáj valami őrültséget csinálnunk.
– Néhány hete a kedvedért leszólítottam egy vadidegen srácot, és még karaoke-ztam is veled egy buliban. Szerintem egy időre kimaxoltuk az őrültségeket – válaszoltam neki viccelődve, miközben bevittem a nappaliba az estéhez szükséges hozzávalókat: két poharat, egy üveg bort, és egy kevés chipset. Az biztos, hogy jövő héten még csak ránéznem sem szabad az édességekre, hogy kiegyenlítsem az „egészség számlát”.
Az este úgy indult, mint bármelyik csajos parti. Átdumáltuk, mi a helyzet a munkával, a közös ismerőseinkkel, aztán következett a kihagyhatatlan szerelmi kibeszélő show. Bevallom, egy kicsit mindig is irigyeltem Kittit a lazasága miatt. Nem mintha nem lett volna még kapcsolatban, de mióta ismerem, legtöbbször szingli volt; és határozottan azok táborát erősítette, akiknek ezzel az égvilágon semmi problémájuk nem volt.
A szakítások után csak szimplán vállat vont, letörölte a srácot Facebookon, az üzenőfalán pedig egyetlen szomorkodós YouTube videót sem találni, az egyszer biztos. Sosem hallottam még, hogy az „Eljegyeztük egymást” és a „Kisbabánk lesz” bejegyzések miatt panaszkodna – egyszerűen csak felkapta a táskáját, és elindult szórakozni egy kicsit. Így hát eléggé meglepődtem, amikor közölte, hogy már kezd egy picit besokallni a sok jó tanácstól, amit a kapcsolatban élő ismerősei osztogatnak. Az este végére pedig össze is állt a mi kis 5 pontos listánk azokról az idegesítő dolgokról, amikkel mindenki szingli találkozik – és amitől egytől egyig falra másznak.