Talán az évek múlásával neked is csökkent a barátaid száma, én legalábbis azt vettem észre, hogy kevesebb szoros kapcsolatot ápolok – viszont azok valóban minőségiek.
Régen valahogy fokmérője volt a népszerűségnek, egy tininek hány barátja, ismerőse van. Ahogy viszont telnek az évek, bölcsesség is nő bennünk és felismerjük: vannak területek, ahol a minőség valóban sokkal fontosabb, mint a mennyiség. Lehet, hogy ez alkalmanként – főleg akkor, mikor éppen eltávolodsz valakitől – fájdalmat, magányosság érzetet okoz, de ez nem feltétlenül rossz dolog.
Már csak azért sem, mert a British Journal of Psychology 2016-os tanulmánya szerint az intelligensebb emberek automatikusan kevesebb baráttal veszik körbe magukat. Miért?
Mert ösztönösen érzik, hogy így jobban tudnak teljesíteni.
A két vezető kutató, Satoshi Kanazawa és Norman Li, akik az evolúciós pszichológia területén dolgoznak, érdekes összefüggésekre bukkantak. Az általuk végzett kutatás kimutatta, hogy míg a többség boldogsága javult a szociális kapcsolatok gyakorlása és a szeretteikkel való interakciók során, azok, akik rendkívül intelligensnek bizonyultak a tesztek alapján, boldogabbak voltak akkor, ha nem függtek túlzottan barátaiktól.
Számos ok állhat a háttérben, de a kutatások szerint a vidéki környezetben élő emberek általában nagyobb boldogságról számolnak be. A városiak ezzel szemben kevésbé elégedettek az élettel. Előbbiek kevesebb emberrel kapcsolódnak, míg utóbbiak jóval nagyobb tömeggel veszik körbe magukat és sokszor személytelenebb a munkaterület is, ahol dolgoznak. A sok ember ellenére kevés személlyel kapcsolódnak mélyen – elég csak arra gondolni, hogy gyakran arról sincs fogalmuk, ki a szomszédjuk.
Ugyanakkor fontos megérteni, hogy az intelligencia és a boldogság közötti kapcsolat összetett kérdéskör. Nem feltétlenül vagy kizárólagosan a társas kapcsolatok intenzitásától függ.
Egyáltalán hogy kerül képbe az intelligencia?
Carol Graham a boldogságot tanulmányozva rájött, hogy az intelligensebb emberek kevésbé nyitottak a szociális interakciókra, mert inkább hosszú távú céljaikra fókuszálnak. Ha viszont időt töltenének társas kapcsolataik ápolásával, akkor azzal hátrányba kerülnének, lassabban haladnának. Akik ebbe a csoportba tartoznak, azok sokszor új elméletekkel vagy izgalmas találmányokkal foglalkoznak, amik adott esetben meg tudják változtatni a világot, az emberiség sorsát. Már csak ezért sem érzik azt, hogy bármiben hiányt szenvednének.
Az intelligensebb emberek sokszor inkább háttérbe húzódnak
Könnyen lehet, hogy a hátukon áll a szőr a konfliktusoktól vagy a felszínes beszélgetésektől, nem elég ügyesek szociálisan vagy csak szimplán introvertáltak és szeretnek egyedül lenni. Ha pedig valami szorongást kelt bennünk, akkor helyes döntés mentális egészségük megőrzése érdekében inkább visszavonulni. Ez magas intelligencia esetén gyakran kevesebbet szociális interakciót jelent.
Röviden összefoglalva, a tanulmány arra mutat rá, hogy az intelligensebb emberek könnyebben alkalmazkodnak a modern (önálló) életvitelhez és kevésbé kötődnek az emberiség evolúciós hajlamaihoz, azaz az állandó kapcsolatépítéshez és kapcsolattartáshoz. Tehát, ha csak néhány barátod van és szeretsz otthon maradni, ne aggódj: könnyen lehet, hogy csak egyszerűen nagyon okos vagy.
Az viszont tény, hogy az intelligencia és társas kapcsolatok közötti összefüggések vizsgálatakor figyelembe kell venni a személyiségek sokféleségét és a körülmények változatosságát.
Nem minden esetben egyértelmű az összefüggés az intelligencia és a társas kapcsolatok minősége között, mivel számos tényező befolyásolhatja ezt. Ilyenek lehetnek a személyes preferenciák, a neveltetés vagy éppen a kulturális körülmények. Maga az intelligencia is befolyásolhatja a társas kapcsolatok mennyiségét és minőségét, de ettől függetlenül felelősséget kell vállalnunk a meglévő kapcsolatok ápolásáért és az újak felépítéséért is.
Nyitókép: skynesher/istockphoto.com