A kínzó felismerés
Egy szívemhez nagyon közeli barátomat például folyamatosan cikizték gyerekkorában. Nem csak a barátai, de a családja is. Kívülről kedves, vicces csipkelődésnek tűnt, ám ezek a „kedves” szavak megtették hatásukat. Felnőttként egy nagyon vicces, kedves ember vált belőle, ám a párkapcsolataiban pontosan ezt adta vissza partnereinek. Amikor partnere sírt, ő nevetett rajta, folyamatosan gúnyt űzött az érzelmeiből és minden alkalmat megragadott, hogy jót nevethessen barátnőjén.
Minderre akkor jött rá, mikor egy szakítás után észbe kapott és elkezdett dolgozni önmagán. Kínzó volt a felismerés, hogy gyakorlatilag ugyanazt csinálja, amitől annyira menekült és amit megfogadott, hogy soha nem tesz meg mással. Való igaz, hogy az ő tálalásában finomabban volt jelen a megszégyenítés, de ott bújt a sorok között.
