– A saját magunkhoz való viszonyulásunk alapjait a szüleinkkel való kapcsolat rakja le: ha valakivel nem bánnak jól (akár a családja, akár később a tágabb környezete), akkor ezek a külső viszonyulások, üzenetek az idők során internalizálódnak, belsővé válnak, és azt vesszük észre, hogy pontosan úgy bánunk rosszul magunkkal, ahogy annak idején azt velünk tették. Például egy túlzottan kritikus szülő hangja bennünk tovább élve könnyen maximalizmussá, önkritikus belső viszonyulássá válik – magyarázta a szakember.
Hosszú önismereti munka kell ahhoz, hogy ezt a belső viszonyulást át tudjuk dolgozni, hiszen az egymásnak sokszor ellentmondó társadalmi elvárások sem az önelfogadást nem támogatják, de még azt is üzenik, hogy sosem vagyunk elég jók.
– Tehát ahhoz, hogy magunkat szeretni tudjuk, az kell, hogy szeressenek minket. Persze felnőttként mi is sokat tehetünk magunkért, hogy jobban elfogadjuk azt, akik vagyunk – fogalmazott Sudár Györgyi.
Erősségek és hibák
A szakértőt kérdeztük arról is, miért fontos számunkra, hogy időnként megdicsérjük magunkat. Elmondása szerint az öndicséret azért fontos, mert a reális képhez nem csak a hibáink, de az erősségeink is hozzá tartoznak. Olvass még a témában
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
Nem szereted a Halloweent? Rendben. De miért kell másnak is utálnia?
„Egymás mellett álltunk a 20 éve készült fényképen” – Párok, akik sorsa hamarabb keresztezte egymást, mint hitték
Ezt hozza 2026. október 17. a numerológia szerint: megújulás és új kezdet
– Sokszor esünk abba a hibába, hogy negatív az énképünk, emiatt a hibáinkat felnagyítva látjuk, de mindazt amit jól csinálunk nem ismerjük el, hanem evidensnek tekintjük. Bár felnőttként is szükségünk van arra, hogy pozitív visszajelzéseket kapjunk, hogy elismerjenek minket, de elsősorban magunknak kell megfelelnünk, és magunkat kell megtanulnunk értékelni, máskülönben túlságosan függő viszonyba kerülünk a környezetünktől, és mások elismerésért harcolunk – hívta fel rá a figyelmet.
Sokan félnek az önszeretettel kapcsolatban attól, hogy elszáll velük a ló, pedig nem attól lesz valaki narcisztikus, hogy elismeri a saját erősségeit, vagy büszke a teljesítményére.
– Az egészséges önszeretet nem énközpontú, nem arról szól, hogy magamat imádom, másokat viszont leértékelek, hanem hogy tisztelem és elfogadom önmagamat, és így teszek másokkal is. A nárcizmus súlyos korai sérülésből ered, így nem kell attól félni, hogy csak úgy beleesünk. Az üres frázisokkal, hamis önimádó üzenetekkel felpumpált ego korántsem egyenlő a valódi belső harmóniával, önelfogadással, személyiségünk, énképünk ennél jóval bonyolultabb és érzékenyebb – mondta Sudár Györgyi.
Az önmagunkkal való együttérzést, a minősítés-nélküliséget, az elég jó vagyok viszonyulást egy életen keresztül érdemes gyakorolni és pallérozni.
– Lehet érzékenyíteni magunkat a jóra is azzal, hogy végig gondoljuk az erősségeinket, sikereinket – és ezek tudatosítása segíthet abban, hogy kicsit más szemszögből lássuk magunkat. Ha úgy érezzük, hogy komolyabb problémánk van az önértékeléssel – tette hozzá –, akkor egy pszichológus sokat tud abban segíteni, hogy újra fogalmazzunk a viszonyunkat önmagunkhoz.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
