Szerencsét és szerelmet hozó növények, a népi hagyományok szerint

Szerencsét és szerelmet hozó növények, a népi hagyományok szerint

Címlap / Otthon / Kert és terasz / Szerencsét és szerelmet hozó növények, a népi hagyományok szerint / 2. oldal

Szerelmet fakasztók és vigyázók

A cickafarkat a szerelmi mágiában használták, mivel úgy hitték, hogy aki a párnája alá teszi, megálmodja ki lesz az igaz szerelme. 

Az ókorban a fagyöngyöt a termékenység szimbólumának tekintették, Pallasz Athéné mindent gyógyító növénye volt. A kelta papok varázserőt tulajdonítottak neki, és szelleműzőszert készítettek belőle.

A germánok számára a Nap őrzője, és megújulásának jelképe. Skandináviában a béke hírnökének tartják, így a fagyöngy alatt találkozó ellenségek nem támadhatnak egymásra. Az angolok számára elmaradhatatlan díszítőelem karácsonykor, mivel úgy tartják, hogy ha a szerelmesek a fagyöngy alatt csókolják meg egymást, egy éven belül egybekelnek és szerelmük örökké tart. 

Az édes illatú istenfa a ragaszkodás és a hűség szimbóluma, a szerelmesek adták egymásnak. A török nők szerelmének kifejezője a gyöngyike volt, mely csokorba csempészve „igent” jelentett.

A gall „majális” vagyis a Beltane ünnepén a fiatal nők gyöngyvirággal és más tavaszi virágokkal felékesített kosarakat készítettek a kiszemelt férfinek szerelmük jeléül. Már a középkorban is szívesen használták mennyasszonyi csokrokban, mert a tisztaságot és a szerénységet képviselte.

Gyöngyvirgá szerencsét hoz a szerelemben
Krzysztof Winnik/istockphoto.com

Az ifjak mindenre kész szerelmüket a veszélyes és nehezen megközelíthető sziklafalakon növő, különleges szépségű havasi gyopár megszerzésével bizonyíthatták. Azóta sajnos természetes élőhelyükön nagyon megritkultak így már védettséget élveznek. 

A bazsalikom először inkább hírhedtnek számított, mivel az ókorban még az őrültség és az ellenségeskedés jelképe volt. Ahogy ez feledésbe merült, megérdemelten adta meg magát a szerelemnek.

Az olasz hölgyek cserepes bazsalikomot tettek az erkélyükre, ezzel tudatva, hogy készek fogadni az udvarlójukat. Észak- Európában a szerelmesek egymásnak adták hűséges érzelmeik kifejezésének jeleként. 

A rozmaring a középkorban vált a szerelem szimbólumává és az esküvők elmaradhatatlan szereplőjévé. Abban hittek, hogy ha egy ifjú virágzó rozmaringággal érint meg egy lányt, akkor a fiatalok szerelembe esnek egymás iránt.

Rozmaring a szerelem szimbóluma
TanyaSid/istockphoto.com

A kis meténget boszorkányibolyának illetve a varázslók ibolyájának is hívták, ez megkérdőjelezhetetlenül azt sugallja, hogy ősidők óta mágikus növénynek tekintették. A kis propellerekre emlékeztető virágainak varázserőt tulajdonítottak: szerencsét hozott a ház lakóinak, és szerelmi bájitalt késztettek belőle.

A franciák a barátság szimbólumának tartották, és az örök barátság jeleként csokorba kötve ajándékozták egymásnak. Az angolszászok védő talizmánként használták a gonosz lelkek távoltartása végett. Ukrajnában az ifjú pár az esküvőn meténgből font koszorút visel, vagyis a hűségesen kitartó szerelem szimbólumát. 

Görögországban és egyes ciprusi falvakban még él az az ősi hagyomány, miszerint az esküvőn vagy az ifjú pár saját házába lépve egy gránátalmát vágnak a földhöz. Ha a magok szétszóródnak bőséges gyermekáldásra, szerencsére és gazdagságra számíthatnak. 

Oldalak: 1 2 3

»

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást