Nem bántam meg, mert mindig igaz volt
Sosem érkezett el az a reggel, amikor tükörbe nézve azt gondoltam: „Ezt tényleg nem kellett volna.” Ez a tetoválás nem egy korszakom lenyomata, hanem a személyiségem egyik építőköve, nemcsak a múltamról szól – a jelenem része, és a jövőmhöz is hozzátartozik.
Nem gondolom, hogy minden tetoválásnak mély filozófiát kellene hordoznia, de még csak nem is kell, hogy látható legyen a „nagyközönség” számára vagy, hogy mások megértsék, miről szól. De azt igen, hogy mielőtt örökre magadra tetováltatsz valamit, valóban érezned kell, hogy hozzád tartozik.
Ha most kezdeném újra, megint ugyanezt a szót választanám, ugyanígy számomra fontos emberrel választanám ki a betűtípust és a helyén se változtatnék. Szóval, ha te is fontolgatod a tetoválást, annyit mondhatok: figyelj befelé. A jó tetoválás ugyanis nemcsak a bőrödbe, hanem a szívedbe is beívódik. És ha ott igaz – akkor a bőrödön is az lesz. Olvass még a témában
