Együtt változunk, de a jelentés nem halványul
Most, hogy a tetoválásom is nagykorú lett, kicsit olyan, mintha együtt nőtt volna fel velem. Elképesztő belegondolni, hogy immár tizennyolc éve viszem magammal ugyanazt az üzenetet. Ami egykor talán kicsit lázadónak hatott, ma már letisztult és bölcs. Az első tetoválásom olyan számomra, mint egy régi barát, aki mindig ott van, ha újra rá akarok hangolódni az értékrendemre. Nem kopott ki belőlem, sőt, azóta még mélyebbre ívódott a sejtjeimbe.
Nem bántam meg, mert mindig igaz volt
Sosem érkezett el az a reggel, amikor tükörbe nézve azt gondoltam: „Ezt tényleg nem kellett volna.” Ez a tetoválás nem egy korszakom lenyomata, hanem a személyiségem egyik építőköve, nemcsak a múltamról szól – a jelenem része, és a jövőmhöz is hozzátartozik.
Nem gondolom, hogy minden tetoválásnak mély filozófiát kellene hordoznia, de még csak nem is kell, hogy látható legyen a „nagyközönség” számára vagy, hogy mások megértsék, miről szól. De azt igen, hogy mielőtt örökre magadra tetováltatsz valamit, valóban érezned kell, hogy hozzád tartozik. Olvass még a témában
Ha most kezdeném újra, megint ugyanezt a szót választanám, ugyanígy számomra fontos emberrel választanám ki a betűtípust és a helyén se változtatnék. Szóval, ha te is fontolgatod a tetoválást, annyit mondhatok: figyelj befelé. A jó tetoválás ugyanis nemcsak a bőrödbe, hanem a szívedbe is beívódik. És ha ott igaz – akkor a bőrödön is az lesz.
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
