A fordulat egy szerdai napon jött, ami semmiben nem különbözött a többi szerdától. Elmentem érte az irodájába, mert az autóm szervizben volt, és korábban értem oda, mint mondtam volna. A parkolóban ültem, a kocsiban, és onnan láttam, ahogy kijön az épületből Nikivel. Nem csókolóztak, nem fogták egymás kezét, semmi olyat nem csináltak, amiről egy filmben egyértelműen tudnánk, hogy ez már baj. De volt valami abban, ahogy a férjem a válla fölé hajolt, hogy megmutasson neki valamit a telefonján, ahogy Niki nevetett, és a nevetése közben megérintette a férjem karját, egy pillanatra, de úgy, mint aki már sokszor csinálta ezt korábban is, otthonosan.
Nem a csók hiányzott onnan. Az hiányzott, hogy engem soha nem néz úgy, ahogy éppen őt nézte.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
