Másnap reggel megkérdeztem tőle, hogy szereti-e Nikit
Nem azt kérdeztem, hogy megcsalt-e, mert akkor még nem tudtam, mit jelentene igazából, ha igent mond valamelyik kérdésre. Sokáig nem válaszolt, csak nézte a kávéscsészét, amit én tettem elé minden reggel nyolc éve, mindig ugyanabba a bögrébe, amit még az esküvőnkre kaptunk. Aztán azt mondta, nem tudja. Hogy szerinte igen, de nem úgy, ahogy én gondolom, és hogy ő maga sem érti, mióta van ez így, mert eleinte tényleg csak barátok voltak.
Azóta hetek teltek el, és még mindig egy fedél alatt lakunk, mert a bérleti szerződés a jövő hónapban jár le, és mert egyikünk sem tudja igazán, hogyan kezdjen bele annak kimondásába, hogy mi legyen ezután. Néha azon kapom magam, hogy még mindig azt figyelem, mikor teszi le a telefont fordítva az asztalra. Néha meg azon, hogy próbálom felidézni, mikor néztem én utoljára úgy valakire, ahogy ő nézett Nikire azon a parkolós délutánon. Nem tudom, ez utóbbi kérdés megválaszolása nem éppolyan fontos lenne-e, mint az övék.
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünk„Számomra tabu, hogy előbb megkérdezzem” – Kötelező vagy gond, ha a partner engedélyt kér valamire?A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
