Lassítani nem önzés – hanem öngondoskodás
Meg kellett tanulnom, hogy a lelassulás nem önzés. Sőt, pont az ellenkezője. Mert csak akkor tudok igazán jelen lenni mások társaságában, ha önmagamról sem feledkezem meg teljesen. Ha feltöltődöm, ha időt szánok a pihenésre, a csendes pillanatokra, az elmélyülésre. A lelassulás számomra már nem luxus. Hanem tudatos döntés. Egy értékrend, amit nem akarok többé feladni.
