Lassítani nem önzés – hanem öngondoskodás
Meg kellett tanulnom, hogy a lelassulás nem önzés. Sőt, pont az ellenkezője. Mert csak akkor tudok igazán jelen lenni mások társaságában, ha önmagamról sem feledkezem meg teljesen. Ha feltöltődöm, ha időt szánok a pihenésre, a csendes pillanatokra, az elmélyülésre. A lelassulás számomra már nem luxus. Hanem tudatos döntés. Egy értékrend, amit nem akarok többé feladni.
Mit tanított nekem az ősz a jelenlétről?
Az ősz nemcsak a forró tea, a puha pulóverek és a színes levelek időszaka. Hanem egyfajta lelkiséget is hordoz: azt, hogy a dolgok változnak, és ez így van rendjén. Nem kell mindig csúcson lennünk. A természet sem így működik.
Most már úgy gondolom, az élet nem abban mérhető, hány dolgot csináltam meg egy nap alatt, hanem abban, mennyire tudtam jelen lenni abban, amit csináltam. És amikor lelassítok, akkor újra kapcsolódni tudok önmagamhoz, a környezetemhez, a szeretteimhez. Olvass még a témában
Ahogy hűvösebbé válik a levegő és halkabbá a világ, emlékeztetem magam: nem kell mindent ma elintéznem. Néha az is elég, ha csak vagyok. Csendben. Tudatosan.
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
