Az ősz: a természet válasza a túlhajtásra
Az ősz mindig is különleges évszak volt számomra, de az utóbbi években még mélyebb jelentéssel töltődött meg. A természet ilyenkor megpihen. Visszavonul. Elengedi azt, amire már nincs szüksége. A fák nem harcolnak a hulló levelek ellen. A nappalok nem sietnek, hanem fokozatosan rövidülnek. A világ nem kér bocsánatot azért, hogy lassabb tempóra vált – és én sem teszem már. Az ősz számomra a természet emlékeztetője: ha a világ megengedheti magának a lelassulást, akkor talán én is megtehetem.
„Most is csinálnod kellene valamit” – avagy a belső hajcsár hangja
A legnagyobb küzdelmet nem másokkal, hanem magammal vívtam. A bennem élő belső hajcsár még most is sokszor megszólal. Azt suttogja, hogy „még ezt is meg kell csinálni”, „még ezt el kell intézni”, „ne legyél lusta”. De már megtanultam, hogy nem minden gondolat igaz – és nem minden belső hangra kell hallgatni. Olvass még a témában
Ma már tudok nemet mondani. Nem a világnak, hanem annak a részemnek, aki azt hitte, hogy a szeretet és az értékesség csak teljesítményből fakad.
