Ha legközelebb azon kapod magad, hogy megint hősiesen tűrsz és mosolyogsz akkor is, ha belül szétesel, jusson eszedbe egyetlen gondolat: nem az a legerősebb nő, aki sosem törik össze, hanem az, aki tudja, mikor ideje támaszt keresni.
Érdemes néha letenni a páncélt és megengedni, hogy valaki közelebb lépjen. A szabadság nemcsak abban van, hogy egyedül is boldogulsz, hanem abban is, hogy nem kell mindent egyedül megtenned.
Mert az erő nem az elzárkózásban születik, hanem abban, hogy bízol valakiben annyira, hogy megmutatod, mi zajlik benned valójában. A valódi kapcsolatok nem akkor mélyülnek el, amikor minden rendben van, hanem amikor merjük bevallani, hogy nem mindig vagyunk rendben. Olvass még a témában
Nem kell minden nap páncélt viselni; néha az is elég, ha egyszerűen csak jelen vagyunk egymásnak. És talán pont ebben a törékeny, mégis bátor nyitottságban találjuk meg azt az erőt, amit eddig máshol kerestünk. Mert nem az a cél, hogy hősök legyünk, hanem hogy emberek maradjunk. És az ember nem arra született, hogy egyedül éljen le egy életet.