Életünk legerősebb pillanatai sokszor azok, amikor nem vagyunk egyedül. Egy barátnő, aki megfogja a kezünket és nem kérdez semmit, csak ott van. Egy társ, aki tudja, hogy mivel küzdünk, és mellette önmagunk lehetünk. Egy családtag, aki meghallgat ítélkezés nélkül.
Ezek a pillanatok sokkal többet tesznek hozzá az erőnkhöz, mint bármelyik egyedül átvészelt harc. Mert az igazi erő abból születik, amikor valaki velünk együtt viseli a terhet.
Nem gyengít az, hogy vannak mélypontjaink. Nem vesz el semmit abból, akik vagyunk. Sőt… az empátiánk, az együttérzésünk ezekben a repedésekben születik. Ott, ahol tudjuk, milyen érzés összetörni és milyen érzés, amikor valaki összeszed.
A „minden rendben” póza nélkül sokkal őszintébbek lehetnek a kapcsolódásaink. Néha az, hogy valamit nem tudunk egyedül megoldani, nem vereség, hanem lehetőség arra, hogy valaki bebizonyítsa, hogy ránk lehet támaszkodni. Olvass még a témában
