Mit kezdj vele?
Az első lépés meglepően egyszerű: észrevenni. Amint tudatosul, hogy szorítod az állkapcsod, már van lehetőséged változtatni rajta. Egy apró lazítás, egy mélyebb levegő, egy kis szünet a nap közepén sokkal többet számít, mint elsőre gondolnád. Ha rendszeresen visszatér, akkor érdemes feltenni a kérdést: mi az, ami miatt ennyire „tartasz”?
Az is gyakori, hogy csak akkor tűnik fel igazán, amikor valaki külön rákérdez, vagy amikor egy nyugodtabb pillanatban hirtelen érzed, mennyire feszült az egész arcod. Sokszor az is árulkodó, hogy mennyire nehéz ténylegesen ellazítani az állkapcsod, amikor tudatosan próbálod. Az is előfordul, hogy a környezeted hamarabb észreveszi, mint te magad.
A hosszabb távú feszültség nemcsak az állkapocsban, hanem az egész testben nyomot hagy, és az összeszorított állkapocs gyakran együtt jár váll- és nyakmerevséggel.
Az állkapocs szorítása tehát nem véletlen szokás, hanem egyfajta visszajelzés arról, hogyan vagy jelen a saját életedben. Nem kell megvárni, amíg fáj, néha már az is elég, hogy a tested finoman jelzi, ideje lenne egy kicsit fellélegezni. Ha ezt a jelzést komolyan veszed, hosszú távon nemcsak az állkapcsod, hanem az egész közérzeted is hálás lesz érte. Olvass még a témában
Így lepd meg a kollégáidat karácsonyra: tuti-siker ajándék ötletek
„Segítség, a gyerekem már utál tanulni és suliba járni” Mit tehet a szülő?
A nő, akinek az összes haja kihullott 5 hét alatt, mégis világhírű sportoló és motivátor
Adri hátrahagyta Budapestet és egy virágzó bőrműves vállalkozást épített
