Foci
„Mikor gyógyulsz meg, hogy velünk focizhass?” Az unokahúgom túl kicsit volt még ahhoz, hogy tudja, mi az, hogy valaki mozgássérült. Azt hitte, majd jobban leszek és tudok majd járni. Akkoriban azt hittem, már elfogadtam és beletörődtem, hogy a balesetem óta kerekesszékes vagyok, de a kérdésére csak azt tudtam válaszolni, hogy „Sosem fogok tudni veletek focizni” és ez újra összetört.
Féltékenység
„Nem vagy féltékeny a nővéredre?” Ezt a kémiatanárnő kérdezte általános iskolában. Én negyedikes voltam, nővérem nyolcadikos és addig a pontig soha nem jutott eszembe, hogy féltékenykednem kellene a testvéremre, ezért megkérdeztem, miért kérdi. „Csak mert ő olyan okos, jó tanuló, mindenben tehetséges.” Akkor szembesültem először azzal, hogy nővérem mellett rám hogyan tekintenek az emberek.
Olvass még a témában
Kontakt
„Kit értesítsünk vészhelyzet esetén?” kérdezte az ápolónő a kórházban. Anyám akkor négy éve halt meg, apám kettő, én pedig 22 éves voltam és a könnyeimet nyeltem, mert hirtelen senki nem jutott eszembe rajtuk kívül.
A cikk folytatódik, lapozz!
