Arcvakság és memória
Rengeteg embert érint a rossz arcmemória problémája, ami bizony sok rossz élményhez, akár konfliktushoz is vezethet, hiszen sokan megsértődnek, ha velük találkozva nem ismerik fel őket.
A szerzett arcvakságban érintettek esetében sokszor előfordul, bár egyáltalán nem törvényszerű, hogy egyébként is kihagy a memóriájuk. Kutatások azt is igazolták, hogy emellett elég elmosódott az átmenet az arcvakság és egyes betegségek, például az Alzheimer-kór okozta felismerési zavarok között.
Szerzett és örökletes arcvakság
Az arcvakságnak létezik öröklött változata, de gyakori az a jelenség is, hogy valamilyen agyi sérülés következtében a beteg tünetei között megjelenik az akadályozott arcfelismerés is.
Óriási különbség a két típus között, hogy az örökletes arcvakság esetén más probléma (például memóriagondok) nem jellemzőek az érintettre. A szerzett arcvakság esetén pedig a betegnek emellett egy baleset után meg kell tanulnia az emberi megjelenés más részleteinek megfigyelését is.
Férfiak és nők
Az arcvakság szempontjából nem tudunk óriási különbségről a férfiak és a nők esetén. A férfiak kevésbé figyelnek az arc részleteire, mint a nők, ezért a hasonló arcformákat könnyebben keverik össze.
A nők azonban nem csak az arcvonásokra, de a másik által viselt ruhadarabokra és azok stílusára, illetve a frizurára is jobban emlékeznek, ezért ha ezeket megváltoztatja valaki, egy nő is nehezen ismeri fel azt, hogy ugyanarról az emberről van szó.
Fokozatok
Ha valakinek pusztán nem jó az arcmemóriája, az még szerencsére távol áll a konkrét arcvakságtól.
Az arcmemória megjegyzésének képességének is vannak fokozatai, ezért bár nagyon kellemetlen tud lenni, ha nem ismerjük fel azokat az embereket, akikkel néhány napja még jól elbeszélgettünk, azért még nem kell attól tartanunk, hogy arcvakságban, vagyis a rossz arcmemória erős változatában szenvedünk.
Szélsőséges arcvakság
Létezik olyan, akinek a számára nem csupán nehézséget okoz egy arc felismerése, de akár a szüleinek, gyermekeinek, szélsőséges esetekben pedig a saját arcvonásainak felismerésére is képtelen.
Ez már az arcvakság legszélsőségesebb változata, amelynek kezelésére sajnos nincs lehetőség. Ilyen esetekben inkább a hangok, öltözékek megfigyelésével próbálja beazonosítani a beteg a másikat – vagy akár saját magát is.
Agyi működés
Mint minden már, felismeréssel kapcsolatos probléma esetén, úgy az arcvakságnál is az agy egyes funkcióinak helytelen működése okolható. Emiatt az érintettek képtelenek összerakni egy arc részleteit, sőt felidézni sem tudják, hogy például saját gyermeküknek milyen orra, szeme vagy akár mosolya van.
Az agyműködés problémája azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az érintettek ne lennének ugyanolyan okosak, mint az arcvakságban nem szenvedő társaik.
Módszerek
A gyenge arcmemória, illetve szélsőséges megfelelőjén, az arcvakság okozta kellemetlen szituációkon néhány gyakorlattal lehet könnyíteni, de az arcfelismerő képességünket mindez nem befolyásolja.
Jó módszer, ha öltözködési módokat, frizurákat alaposabban megfigyelünk, de mivel ezek folyamatosan változó dolgok, ezért jobb, ha állandó dolgot keresünk: például a másik hangja lehet nagy segítség, főleg ha eléggé figyeltünk rá az előző találkozás alkalmával.
Arcvakság vagy figyelmetlenség?
Persze nem kell egyből kétségbe esni, ha ilyen és hasonló tüneteket tapasztalunk magunkon, hiszen az nem jelenti egyértelműen azt, hogy problémánk van az arcok megjegyzésével.
A fáradtság, vagy ha egyszerűen csak másra koncentrálunk, képes elvonni a figyelmünket a beszélgető partnerünkről. Így elképzelhető, hogy nem arcvakok vagyunk, sőt még az arcmemóriánk sem feltétlenül rossz, egyszerűen csak a fáradtságtól kicsit figyelmetlenebbek lettünk.
BBC teszt
A BBC oldalán találhatunk egy egyszerű tesztet, amelynek segítségével megtudhatjuk, hogy mennyire rossz az arcmemóriánk. A teszt során arcokat kell megnézni, majd később egy nagyobb gyűjteménnyel összehasonlítani. Nem kell mást tennünk, csak eldönteni, hogy láttuk-e már a felsorolt arcokat vagy sem. Érdekes eredményt kaphatunk! A teszt itt elérhető (angolul): http://www.bbc.co.uk/science/humanbody/sleep/tmt/ 