Ahogyan történetet mesél
A könyvek régóta részei az életünknek. Minden este olvasunk, és a lányom gyakran lát engem is könyvvel a kezemben. Nem csoda, hogy a történetek világa természetes közeg számára. De ami igazán különleges, az az, ahogyan ő maga mesél történetet.
Ha elindul egy sztoriba, választékosan fogalmaz, feszültséget épít, vicces elemeket sző bele, és közben teljesen leköti a figyelmemet. Jó hallgatni, mert nemcsak szórakoztató, hanem meg is mutatja, mennyire ügyesen fejezi ki az érzéseit. És bár tudom, hogy a meséléshez veleszületett tehetség is kell, mégis hiszem, hogy a közös olvasások, a történetekkel töltött esték, meg az, hogy odafigyeltem rá, akárhányszor beszélni kezdett, sokat segítettek abban, hogy így bontakozzon ki.
