Ahogyan azt kezeli, ha ő hibázik
Idén szeptemberben megkezdtük az iskolát. Túl vagyunk az első leckeírásokon, és eddig a lányom hihetetlen lelkesedéssel vetette bele magát a tanulásba. Nem kell noszogatnom, magától ül le a feladatokhoz, majd büszkén hozza megmutatni, amit elkészített. Nem tudom, hogy ez meddig marad így, de egyelőre örülök neki.
Nemrég azonban az egyik feladatnál hibázott. Amikor szóltam neki, láttam az arcán a csalódottságot, és rögtön magamra ismertem benne: arra a görcsre, ami bennem is ott van, ha valamit elrontok.
Már készültem, hogy hosszabban beszélgetünk erről, de ő csak megvonta a vállát, elővette a radírját, és így szólt: „A hibázás a gyakorlás része!”
Ott, abban a pillanatban büszkébb nem is lehettem volna. Hiszen én magam sokszor küzdök azzal, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok egy-egy hibának. De úgy tűnik, neki sikerült egy más fajta attitűdöt átadnom: számára a hibázás nem a kudarc jele, hanem az út része. Nagyon remélem, hogy egész életére megőrzi ezt a szemléletet. Olvass még a témában
A lányom 7 évesen kezdte az iskolát, és ma hálás vagyok ezért a döntésért
Ha ezekben a hónapokban születtél, sokkal több szabadságra van szükséged – a párkapcsolatodon belül is
Rostos keksz, proteinpuding, energiaszelet: egészséges választás vagy csak jól csomagolt ígéret?
„Azzal kezdte, hogy ne szóljak erről az üzenetről” – Amikor a barátnő férje nyomulni kezd
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
