Függésben
Anyám engem használt lelki szemetesládaként, már akkor is, amikor még egészen kisfiú voltam. Hetente mindig volt egy-két olyan este, amikor sírt, „apám miatt.” Mindig apám miatt volt zaklatott, akit kiskoromban alig láttam. Ha veszekedtek (sokszor) akkor faterom fogta magát és elment, nagymamáméknál aludt. Ilyenkor anyám bömbölve bejött a szobámba és leckeírás helyett az ő nyavalygását kellett hallgatnom.
Felnőtt férfiként csak olyan nőket választok, akik állandóan panaszkodnak nekem, de sosem én vagyok nekik a legfontosabb: ugyanazt a szerepet játszom, mint amit anyám életében töltöttem be.
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom





