Hol vagy?
A feleségem nagyon aggódott, amikor közöltem, hogy egyedül elviszem a négy gyereket a strandra, de megnyugtattam, hogy nem lesz semmi gond. Aztán a strandon kerek félórára elvesztettük a legkisebbet, aki akkor hároméves volt. Végül egy néninél megtaláltam, nem is sírt, csak játszott. Tíz évet öregedtem és megkértem a gyerekeket, hogy ez maradjon köztünk. Csak a fiam ballagásán mondtuk el az anyjának, mindenki jót nevetett.
Nézd!
A kétéves fiam engedtem, hogy az erkélyen játsszon, mert tudtam, hogy nem fér át a rácson. Mosogattam, majd hallom, hogy a gyerek hívogat: „Nézd, apa, nézd!” Kimentem és a szívem megállt. A gyerek valahogy mégis kimászott és a hatodik emeleti erkély vékony kis szélén állt, kívül. Üvölteni akartam, de tudtam, ha megijesztem, lezuhan. Végül mosolyt kényszerítve az arcomra, kedvesen behívtam, ő pedig visszamászott. Mondtam neki, hogy a mutatványa maradjon a mi kis titkunk.
Olvass még a témában
A lábujj
A feleségem elutazott az anyjához két hétre és a nagyobbik fiam még aznap délután úgy ráejtett egy fiókot a lábára, hogy gyakorlatilag legvágta a kislábujját. Az orvosok végül sikeresen visszavarrták és mire asszony hazajött, be tudtuk adni neki, hogy azért van bekötve, mert belerúgott az ágy sarkába.
A cikk folytatódik, lapozz!
