A feleségem semmit nem beszél meg velem, csak az anyjával
Nem vagyok nagy beszélgetős típus, de a házasságban szerintem elengedhetetlen, hogy egymással beszéljük meg a dolgokat. A feleségem viszont mindig anyját hívja fel elsőként. Ha valami gond van, nem nekem szól, hanem neki. Ha valami öröm éri, azt is először az anyja tudja meg. Olyan, mintha csak a gyakorlati dolgokban lennék benne – a lelki részről kiszorított. Néha úgy érzem, mintha anyósom lenne az igazi társa, és én csak a háttérmunkát végzem a házasságban.
Kulcsa van a lakásunkhoz, és mindig „csak benéz”…
Amikor beköltöztünk a közös lakásunkba, a feleségem ragaszkodott hozzá, hogy az anyja is kapjon egy kulcsot. „Csak vészhelyzetre, ha elutazunk, vagy locsolni kell a virágokat.” Elfogadtam, mert nem akartam rögtön vitával kezdeni az új otthonunkban. De hamar kiderült: anyósom szerint a „vészhelyzet” fogalma elég tág.
Az első pár alkalommal csak beugrott „egy pillanatra”, hozott egy tál levest, elvitte a vasalnivalókat. Nem szólt előre. Egyszer sem. A feleségem ezt mindig azzal intézte el: „De hát jó szándékkal jött.” Én meg magamban kérdeztem: jó szándék-e az, ha valaki váratlanul ott áll az előszobában, amikor épp törölközőben jövök ki a zuhany alól? Olvass még a témában
Terv szerint indult, olasz módra végződött: ezért ér fel valódi önismereti tréninggel egy mediterrán út
„Nem jövök be a pasiknak, akik nekem tetszenek” – Hányszor voltál a Halo-effektus áldozata?
Újra beszélünk, de bárcsak ne tennénk – Amikor rájössz, hogy a legjobb barátnődből már csak egy kínos emlék maradt
Te is mindig egyedül eszel ebédszünetben? Egy kutatás szerint ennek meglepő oka lehet
Aztán egy este eljutottunk oda, hogy végre nyugi volt, együtt voltunk, jól alakultak a dolgok – romantikus hangulat, egymásra figyelés, az a ritka alkalom, amikor tényleg kettesben voltunk testileg-lelkileg. És persze ekkor pattant a zárban a kulcs. Ajtó kinyílik, anyós belép, kezében egy zacskó szilvával, és csak annyit mond:
„Gondoltam, hozok nektek egy kis szőlőt, mert múltkor említetted, hogy kívánjátok.”
Ott álltunk, félöltözetben, pirulva, lefagyva. Ő pedig még meg is sértődött, hogy miért vagyunk „ilyen zavartak”, hiszen „csak jót akart”.
A feleségem pedig nem meri megkérni, hogy adja vissza a kulcsot – nem akarja megbántani.
Következő cikkünk3 mondat, amit nem hallottam gyerekkoromban, és máig hiányoznakA gyerekkori hatások formálnak, alakítanak bennünket, de néha nem is sejtjük, hogy egy-egy mondat (vagy éppen annak hiánya) milyen mértékben befolyásolja, hogyan látjuk magunkat, mennyire bízunk a saját képességeinkben, és milyen kapcsolatot építünk ki másokkal. Azt hiszem, sokszor nem is az számít, mi történik velünk, hanem…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
