„Ő volt a mostohatestvérem, mégis ő lett anyám igazi gyereke” (Niki, 43)
Anyu második férje hozta magával a fiát a házasságba. Én tízéves voltam, ő nyolc. Azt hittem, egy új testvért kapok, de úgy éreztem, inkább helyettem érkezett valaki. Anyám úgy bánt vele, mint egy kincset talált volna. Velem szigorú volt, vele türelmes. Ha én kértem valamit, gyakran nemet kaptam.
Neki nem kellett kétszer kérnie. Azt hittem, csak átmeneti dolog, hogy az új családtag kedvezményezett – de évekkel később sem változott semmi. Egyszer, amikor ezt szóvá tettem, anyám sértődötten azt mondta: „mindkettőtöket ugyanúgy szeretlek.” De ez nem volt igaz. A szeretet nemcsak szó, hanem gesztus is. És azok mindig felé irányultak, nem felém.
A cikk folytatódik, lapozz!
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
