„A kisöcsém volt a család szeme fénye – én meg csak a lány” (Júlia, 36)
Nálunk a fiúgyerek volt az „igazi érték”. Emlékszem, apám mennyire büszke volt, mikor megszületett az öcsém – mintha végre „megérkezett volna a trónörökös”. Onnantól kezdve minden körülötte forgott. Én segítettem a házimunkában, jól tanultam, de valahogy ez sosem volt igazán fontos.
Az öcsém, ha füllentett vagy nem tanult, akkor is „milyen kis vagány” volt. Én meg mindig csak „vigyázz rá, te vagy a nagyobb”. Úgy nőttem fel, hogy azt éreztem: az én értékem kisebb, mert lány vagyok. Felnőttként is nehéz volt ezt levetkőzni. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy elhiggyem: én is fontos vagyok, nem csak a fiútestvérem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
