„Az ikertestvérem volt a kedvenc, én csak a kiegészítő” (Kata, 30)
Igen, ikrek vagyunk – mégis úgy éreztem, mintha másik anyánk lett volna. Ő volt a nyugodt, a szelíd, én a szeleburdi, energikusabb. És ezt már gyerekként „kezelni kellett”. Mindig rám szóltak, hogy csendesebben, hogy ne zavarjam a nővéremet, aki épp olvasott vagy rajzolt.
Ha ketten voltunk valamiért felelősek, mindig én kaptam a szidást, őt meg megvédték. A családi fotókon is ő van középen, én csak valahol oldalt. Ezek az apró dolgok belém égtek. Nem gyűlölöm őt, de felnőttként is gyakran azt érzem: ha választani kell, anyám még mindig inkább őt választja. És ez fáj. Mert mindketten ugyanonnan indultunk, mégis máshova érkeztünk a szülői szeretetben.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.






