„Anyám mindig jobban szerette a húgomat” – testvérek őszinte vallomásai

A szülői szeretet elvileg feltétel nélküli, és egyformán kellene jusson minden gyereknek. A valóság azonban sokszor más képet mutat. Vannak családok, ahol az egyik gyerek mindig különlegesebbnek, ügyesebbnek vagy fontosabbnak tűnik – legalábbis a szülők szemében. Ez a láthatatlan különbségtétel mély sebeket hagyhat, amelyeket felnőttként is magunkkal cipelünk. Öt nő vall most arról, mit jelentett számukra úgy felnőni, hogy a testvérük volt a kedvenc – ők pedig az „árnyékban” maradtak.

„A húgom és anyám mindig egy hullámhosszon voltak” (Zsófi, 31)

A húgom mindig anyánk mellett ült. Teáztak, pletykáltak, együtt vásároltak. Én meg inkább az apámhoz húztam, talán ösztönösen. Mert anyu sosem volt igazán kíváncsi rám. A húgom minden titkát megoszthatta vele, és mindig volt idő egy kis „csajos beszélgetésre”.

Nem utáltam a húgomat érte. Csak irigyeltem. Irigylem ma is, hogy az anyánk még mindig őt hívja fel először, ha bármi történik. De már nem próbálok harcolni a figyelemért. Ma inkább a saját lányomnak próbálom megadni azt a szeretetet, amit én nem kaptam meg.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »

Ezeket olvassák most

A Vízöntőnek szabadság kell, a Ráknak pedig szoros kapcsolódás – ennyire vagy független a párkapcsolatban a zodiákusod szerint

„Olyan, mintha lenne egy értelmi fogyatékos kisfiam” – Milyen élmény, amikor van egy pasid?

Dohos szag jön a szekrényből? Ez az egyszerű trükk hónapokig frissen tartja a ruhákat

13. és 14. havi nyugdíj 2027-ben: ennyi pénz érkezhet februárban

Rájöttem, hogy a szüleim csak azért maradtak együtt, mert mindketten megcsalták egymást – és kvittek voltak

Titkos viszony vagy mindent elsöprő románc? Ezt tartogatja a Skorpió hava a szerelmi életedben