„Anyám mindig jobban szerette a húgomat” – testvérek őszinte vallomásai

A szülői szeretet elvileg feltétel nélküli, és egyformán kellene jusson minden gyereknek. A valóság azonban sokszor más képet mutat. Vannak családok, ahol az egyik gyerek mindig különlegesebbnek, ügyesebbnek vagy fontosabbnak tűnik – legalábbis a szülők szemében. Ez a láthatatlan különbségtétel mély sebeket hagyhat, amelyeket felnőttként is magunkkal cipelünk. Öt nő vall most arról, mit jelentett számukra úgy felnőni, hogy a testvérük volt a kedvenc – ők pedig az „árnyékban” maradtak.

„A húgom és anyám mindig egy hullámhosszon voltak” (Zsófi, 31)

A húgom mindig anyánk mellett ült. Teáztak, pletykáltak, együtt vásároltak. Én meg inkább az apámhoz húztam, talán ösztönösen. Mert anyu sosem volt igazán kíváncsi rám. A húgom minden titkát megoszthatta vele, és mindig volt idő egy kis „csajos beszélgetésre”.

Nem utáltam a húgomat érte. Csak irigyeltem. Irigylem ma is, hogy az anyánk még mindig őt hívja fel először, ha bármi történik. De már nem próbálok harcolni a figyelemért. Ma inkább a saját lányomnak próbálom megadni azt a szeretetet, amit én nem kaptam meg.

Oldalak: 1 2 3 4 5

A cikk folytatódik, lapozz!

Ezeket olvassák most

5 tévesen egészségesnek kikiáltott élelmiszer – több bennük a cukor, mint egy szelet csokiban

Külföldiek meglepő élményei Magyarországon: „Nem hittem el, hogy mákot adnak a gyereknek”

Napi horoszkóp 2026. július 16. – Felkelted valaki figyelmét

A manipulatív bűntudatkeltés 5 formája – Hidd el, nem mindig te vagy a hibás a vitákban!

„Csak a halálos ágyán mondta el az igazat” – Családi titkok, amiket évtizedekig őrizgettek

4 csillagjegy, akinek a nyár vége szerelmet hoz