A megkönnyebbülés után jött a bűntudat
A bűntudat másnap reggel jött, amikor felébredtem, és az első gondolatom nem az volt, hogy vajon jól aludt-e a kislányom, hanem hogy milyen jó volt kilenckor kelni. Ott feküdtem az ágyban, és próbáltam felidézni, mikor éreztem utoljára ilyen pihentnek magam, és nem jutott eszembe másik alkalom, csak a szülés előtti utolsó hétvége. Ez a gondolat pedig már nem megkönnyebbülést hozott, hanem szégyent. Mi van, ha nem szeretem eléggé? Mi van, ha ez azt jelenti, hogy rossz anya vagyok?
Senki nem mondta el nekem, hogy lehet valakit végtelenül szeretni, és mégis megkönnyebbülni, amikor kilép a szobából.
Elkezdtem figyelni magamra, és rájöttem, hogy ez nem az első alkalom. Amikor a lányom bölcsődébe kezdett járni, és az első hét után végre volt két szabad délelőttöm, ugyanezt éreztem, csak akkor gyorsan elhessegettem magamtól, mert azt hittem, ez valami hiba bennem. A barátnőim közül páran óvatosan meg-megjegyezték, milyen jó, hogy most már van idejük magukra, de senki nem mondta ki nyíltan, hogy ez a fajta öröm gyakran együtt jár egy másik, nehezebben bevallható érzéssel is.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
