Arról nem is beszélve, hogy a történelem egyértelműen megmutatta, hogy az abortuszt nem lehet „eltüntetni”. Be lehet tiltani, de ettől nem szűnik meg. Tiltottá, titkossá, ellenőrizhetetlenné válik, és egy olyan privilégium lesz, amihez csak kevesen jutnak hozzá, sokszor ők is csak veszélyes körülmények között. Az abortusz tiltása soha nem szüntette meg az abortuszt, csak a nők életét tette kockázatosabbá. Ez a világ pedig nem biztonságos sem a nőknek, sem a gyermekeiknek.
Nem szeretnék ilyen világban élni. Nem szeretném, hogy a lányom egy ilyen világban éljen. Nagyon remélem, hogy neki soha nem lesz szüksége abortuszra – ahogy minden anya reméli, hogy a gyereke elkerülhet minden fájdalmas döntést és élethelyzetet. De ha mégis szüksége lenne rá, akkor azt szeretném, hogy ez egy biztonságos, elérhető és törvényes beavatkozás legyen, ne pedig életveszélyes kockázat vagy életre szóló titkolózás.
Anyaként azt is látom, mennyire összetett és személyes döntés a gyermekvállalás. Egy gyermek nem pusztán biológiai tény, hanem életre szóló felelősség, érzelmi és anyagi elköteleződés. Amikor én úgy döntöttem, hogy vállalom a lányomat, azt szabadon, tudatosan, szeretetből tettem. Ezt a döntést nem kényszerből hoztam meg, és pontosan ezért tudom annyira értékelni. Hiszem, hogy a gyerekvállalás csak akkor lehet valóban szeretetteljes, ha önkéntes. Olvass még a témában
Éppen ezért az anyaság számomra nem áll ellentétben az abortuszjogok támogatásával – épp ellenkezőleg. Anyaként jobban megértem, mekkora felelősség egy gyermekről gondoskodni, és milyen hatalmas döntés őt világra hozni. Szeretném, ha a lányom egy olyan világban élne, ahol mindezek tudatában maga dönthet arról, mi történjen a testével és az életével.
