Eleinte én is féltékeny voltam, úgy kábé 19 esztendős koromig. Akkor történt egy furcsa eset egy házibulin, ahol igazi balfék-barom módjára viselkedtem az akkori barátnőmmel, ráadásul annyira szégyelltem magam utána, hogy két nap múlva szakítottam is vele.
Nem voltam százas akkoriban… Szóval azon a házibulin jó sokat ittunk, talán egyéb tudatmódosító szerek is lecsúsztak, finoman szólva nem voltam ítélőképességem teljes birtokában. Mindenki nagyon jól érezte magát, én a barátnőmmel és az egyik legjobb barátommal fenn voltam a galérián, beszélgettünk, ökörködtünk.
A kábulat lila ködén keresztül egyszer csak bevillant az a gondolat, hogy ezek most flörtölnek egymással, ráadásul talán még rajtam is röhögnek. Ez annyira befészkelte magát az agyamba, hogy végül balhét csaptam, félrehívtam a barátnőmet, leszidtam, hogy látom ám, mi történik körülöttem, ő persze csak annyit mondott tök jogosan, hogy „te teljesen hülye vagy!” Életem egyik legszörnyűbb bulija volt, nem voltam képes tisztán látni, így hajnalig alig szóltunk egymáshoz a kedvesemmel, valamint az érintett barátommal. Olvass még a témában
Másnap persze kitisztult a fejem, haverom telefonon jól lecseszett, hogy mekkora barom vagyok, ő miért ne röhöghetett volna a Zsanival, miért kellett nekem ebből ekkora ügyet csinálnom?! Addigra már én is tudtam, hogy igazuk van, egy seggfej voltam, szégyelltem és utáltam magam, ráadásul ahelyett, hogy bocsánatot kértem volna Zsanitól, és folytattuk volna a kapcsolatunkat, inkább szakítottam.
