Mi az, amit a szegény gyerekek értenek, de a jómódúak nem?

Azt hazudni a többieknek, hogy azért nem mész az iskolai kirándulásra vagy utazásra, mert nincs kedved vagy nem érdekel, pedig mindennél jobban szeretnél menni, csak a szüleid nem tudják befizetni.

Ami nálunk „új” volt, az mindig más levetett valamilye volt. Például kinőtt ruha unokatesóktól vagy anyám kolléganőjének a gyerekeitől. Kis folt, vagy kis lyuk volt rajta? Nem gond, anyám megvarrta. Mindig nagyon örültem az „új” ruháknak, cipőknek, tolltartónak, játéknak. Tiniként és a húszas éveim elején meg ott volt a turkáló, ahonnan öltözködtem. Nem is tudom, mikor fordult velem elő először, hogy bementem egy boltba és vettem magamnak egy ruhadarabot úgy, hogy leakasztottam és még rajta volt a címke. Már legalább egy éve volt munkahelyem, de bűntudatom volt, hogy minek vegyek drágán újat, amikor a turiban is kapok magamra. Az akkori pasim volt az, aki nyaggatott, hogy megdolgoztam érte, megérdemlem, ne spóroljak már ennyire magamon.