Az a generáció vagyunk, aki már az állandó változás tapasztalatába született bele, tudjuk, hogy semmi nem állandó, és a most legmodernebbnek számító csúcstechnika öt év múlva nevetségesen egyszerű lesz. Így az sem meglepő, hogy ami nekünk zsigeri gyerekkori élmény, az a pár évvel fiatalabbaknak teljesen ismeretlen terep.
4/4 Az abszolút horror
CD-t biztosan láttak még a mai gyerekek, csak éppen nem tudnak mit kezdeni vele – bevallom, mikor nemrég egy sajtóúton pendrive vagy felhő helyett CD-n kaptam képeket és írásos anyagot, én is mosolyogva megköszöntem, magamban meg azt gondoltam, hogy mégis mit csináljak ezzel? Nincs is CD-olvasó a számítógépemen, pedig – lévén ez a munkaeszközöm – nem is rossz gépem van.
Mindezt figyelembe véve, abban biztos vagyok, hogy ha a ’95 után születettek láttak is CD-t, a fájdalmat, a kétségbeesést és a tehetetlen dühöt, ami akkor öntötte el az embert, ha a kedvenc albumáról ennyit tudott mondani a lejátszó, már nem ismerhetik.
Lájk, ha te is szinte hallod a füledben a hifi surrogását, és érzed az izgalmat a gyomrodban, hogy vajon felismeri-e századszor lejátszott másolt cédét?
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!