Most lehet azt gondolod, mégis ki az, aki élvezettel hallgatná mások panaszkodását, mikor mindenkinek meg van a maga baja?! Mégis, sokaknál ez jól berögzült programként fut, aminek alapja a szeretetéhség. Ők akkor járnak jó úton, ha megtanulnak önmagukkal foglalkozni mások helyett.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Ugye hányszor hallottunk már ehhez hasonló mondatokat életünk során? Ez alapvetően az egyik legjobb emberi tulajdonság, amivel rendelkezhetünk. Egészséges keretek között, ezáltal leszünk empatikusak egymás irányába és ezzel érhetjük el, hogy mások könnyedén megnyíljanak előttünk. Ez eddig elég jól hangzik, nemde?
Viszont sokaknak ez egy védekezési mechanizmus életükben. Egyrészt eltereli a figyelmet róluk, nem kell megnyílniuk mások előtt, ezáltal pedig benne maradhatnak saját kis biztonságos burkukba. Ez egyfelől kényelmes, viszont kizárja az őszinte kapcsolatok kialakulásának lehetőségét is.
Másrészt pedig a jó hallgatóság gyakran párosítható nagyfokú szeretetéhséggel. Azt is elmagyarázzuk, miért. Akik szeretnek magukról beszélni, panaszkodni úton-útfélen, azok képesek megérezni azokat, akikre rá tudnak kapcsolódni és értő figyelemmel hallgatják őket. Az, akit nem a szeretetéhsége vezérel egy kommunikáció során, sokkal könnyebben tud kihátrálni egy ehhez hasonló szituációból, mint az, aki bármire képes egy kis szeretetmorzsáért cserébe.
2/3 Áldozatból felnőtt
A szeretetéhség sok dologra készteti az embert. Egyrészt sokkal könnyebben lemond önmagáról, másrészt mások is sokkal könnyebben tudják kihasználni. Ennek a vége pedig csak áldozati szerep lehet, mások hibáztatásával. Azonban arról mindenki saját maga dönt, hogy milyen szerepet szeretne képviselni saját életében. Áldozati szerepből csakis úgy lehet kilépni, ha az illető vállalja a felelősséget élete felett és cselekszik. Ez hoz majd magával egy sor kellemetlenséget, de legalább ennyi felszabadulást is.
Ha valaki mások lelki szemetesládájának titulálja magát, azért csakis ő maga a felelős. Erősen hangzik? Mégis igaz! Csak addig lehet valaki ilyen szerepkörben, amíg hagyja és ezáltal mások töltekezhetnek belőle. Amikor valaki fordít sorsán és elkezd kilépni ebből, először könnyen visszatérhet a régi mintához, mivel sokan fogják őt elhagyni, keresve mást, akit erre a célra használhatnak.
Ez eleinte ijesztő lehet és könnyedén lehetne sarkon fordulni, de ki kell tartani, mert csakis ezután lehet értékes és kölcsönös kapcsolatokra szert tenni. Így válhat valaki áldozatból felnőtté, aki már vállalja élete alakulásáért a felelősséget és nem fél elveszíteni olyan embereket, akikkel nem tud jól kapcsolódni.
Már nem akarsz mindenki számára jó hallgatóság lenni. Ez egyáltalán nem önzőség, inkább önszeretet. Megtanulva kiállni a saját érdekeid mellett azt is jelenti, hogy már nem akarsz mindenkit meghallgatni és mindenkivel mélyen kapcsolódni. Tudsz kedvesen, ám roppan érthetően kihátrálni egy olyan beszélgetésből, melyben nem érzed magad komfortosan és csak az energiádat szívják le.
Ezt az energiát már inkább magadra és azokra az emberekre fordítod, akik fontosak számodra és, akiknek te is az vagy. Ide eljutva, már elmondhatod magadról, hogy már senki nem lehet fontosabb önmagadnál, mert mindennek az az origója, hogy te jól legyél. Ehhez viszont meg kell látnod azt, ha esetleg eddig a szeretethiányod miatt hallgattad végig rengeteg ember panaszkodását és sérelmeit, mert csak ebből az állapotból lehet elindulni valamerre. Feltehetően te amúgy is egy roppant empatikus ember vagy, de ne hagyd, hogy ezt bárki kihasználja. Nem biztos, hogy rossz szándék vezérli az illetőt, egyszerűen csak érzi a befogadó energiáidat. Ezt a figyelmet tartogasd inkább magadnak.