„Jó hallgatóság vagyok!”
Ugye hányszor hallottunk már ehhez hasonló mondatokat életünk során? Ez alapvetően az egyik legjobb emberi tulajdonság, amivel rendelkezhetünk. Egészséges keretek között, ezáltal leszünk empatikusak egymás irányába és ezzel érhetjük el, hogy mások könnyedén megnyíljanak előttünk. Ez eddig elég jól hangzik, nemde?
Viszont sokaknak ez egy védekezési mechanizmus életükben. Egyrészt eltereli a figyelmet róluk, nem kell megnyílniuk mások előtt, ezáltal pedig benne maradhatnak saját kis biztonságos burkukba. Ez egyfelől kényelmes, viszont kizárja az őszinte kapcsolatok kialakulásának lehetőségét is.
Másrészt pedig a jó hallgatóság gyakran párosítható nagyfokú szeretetéhséggel. Azt is elmagyarázzuk, miért. Akik szeretnek magukról beszélni, panaszkodni úton-útfélen, azok képesek megérezni azokat, akikre rá tudnak kapcsolódni és értő figyelemmel hallgatják őket. Az, akit nem a szeretetéhsége vezérel egy kommunikáció során, sokkal könnyebben tud kihátrálni egy ehhez hasonló szituációból, mint az, aki bármire képes egy kis szeretetmorzsáért cserébe.
Viszont sokaknak ez egy védekezési mechanizmus életükben. Egyrészt eltereli a figyelmet róluk, nem kell megnyílniuk mások előtt, ezáltal pedig benne maradhatnak saját kis biztonságos burkukba. Ez egyfelől kényelmes, viszont kizárja az őszinte kapcsolatok kialakulásának lehetőségét is.
Másrészt pedig a jó hallgatóság gyakran párosítható nagyfokú szeretetéhséggel. Azt is elmagyarázzuk, miért. Akik szeretnek magukról beszélni, panaszkodni úton-útfélen, azok képesek megérezni azokat, akikre rá tudnak kapcsolódni és értő figyelemmel hallgatják őket. Az, akit nem a szeretetéhsége vezérel egy kommunikáció során, sokkal könnyebben tud kihátrálni egy ehhez hasonló szituációból, mint az, aki bármire képes egy kis szeretetmorzsáért cserébe.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!