Tapasztalat
Amikor elkezdtem különleges bánásmódot igénylő gyerekeket tanítani. Aranyosak, kedvesek, de látom, milyen terhet ró ez a családjukra. (Főleg az anyákra, mivel a férjek a legtöbbször elhagyják őket.) Az anya élete másból nem fog állni, csak az ő gondozásáról és ha a ő már nincs, ezek az emberek otthonokba kerülnek. Képtelen vagyok felvállalni az esélyt, hogy esetleg nekem is beteg gyerekem lesz, inkább nem szülök.
Zoo
Amikor láttam, hogy a rokonaim milyen kis akarnok szörnyetegeket „nevelnek”, vagyis éppenhogy nem nevelik őket. Hisztiznek, visszabeszélnek, rendetlenséget csinálnak és ha rájuk merek szólni, a szülők leállítanak. Mert manapság ez a divat, hogy hagyjuk, hogy a gyerek bármit megtehessen. Egyszer megkértek, hogy vigyem el az oviba az unokaöcsémet és unokahúgomat.
A két kis despota egész úton veszekedett, verekedett, bokrokat tépdestek, szemeteltek, elviselhetetlenek voltak. Aztán a szülinap zsúrjukon döbbenten láttam, hogy a többi gyerek ugyanilyen minősíthetetlenül viselkedik és minden szülő ugyanolyan bárgyún engedékeny, mint nővéremék. Akkor eldöntöttem, hogy egy ilyen állatkertbe én nem szülök gyereket.
A két kis despota egész úton veszekedett, verekedett, bokrokat tépdestek, szemeteltek, elviselhetetlenek voltak. Aztán a szülinap zsúrjukon döbbenten láttam, hogy a többi gyerek ugyanilyen minősíthetetlenül viselkedik és minden szülő ugyanolyan bárgyún engedékeny, mint nővéremék. Akkor eldöntöttem, hogy egy ilyen állatkertbe én nem szülök gyereket.
Olvass még a témában
Kösz nem
Amikor realizáltam, hogy minden anyukává vált ismerősömből panaszkodó, beszűkült agyú, fárasztó perszóna lett, akik csak a gyerekeikről tudnak áradozni vagy más anyukákra kígyót-békát kiabálni. Rájöttem, hogy én soha nem akarok ilyen lenni.
A cikk folytatódik, lapozz!
