Lemondások
Az anyaság lemondások sorával jár, amivel alapvetően tisztában van az ember, de egészen más mindezt megtapasztalni. Az egyik legnehezebb dolog az az éles váltás volt számomra, ami szétválasztotta a gondtalan fiatalkort a nagybetűs felnőtt élettől. Az előző nyarat még végigbuliztam és nyaraltam, a következőn pedig éjjel-nappal küzdöttem egy szörnyen hasfájós csecsemővel.
Többször éreztem azt, hogy én erre még egyáltalán nem álltam készen, de utólag visszagondolva már úgy látom, hogy erre nem is lehet felkészülni. Nehéz belecsöppenni egy teljesen új élethelyzetbe, amiben minden ismeretlen, és amiben jóformán sosincs pihenő.
Kis túlzással a közösségi média volt a kapcsolatom a külvilággal, ahol viszont azt láttam, hogy az ismerőseim, kortársaim éppen olyan gondtalanul szórakoznak a fesztiválokon, ahogy én tettem tavaly. Ugyan nem éreztem azt, hogy ne buliztam volna eleget korábban, valószínűleg könnyebb lett volna „visszavenni a tempóból”, ha néhány évvel később, harminc fölött leszek várandós. Persze nem csak a szórakozásról van szó – az első néhány hónap, év egész egyszerűen nem az anyáról szól, hanem a gyermekről, az ő beilleszkedése, életkezdése jóval fontosabb minden más szempontnál. Ez az, amit szerintem nem túl könnyű fiatalon elfogadni, és kitartani mellette főleg nem egyszerű.
Manapság persze erre is másként gondolok, legalábbis részben, hiszen néhány év elteltével minden egyszerűbbé válik és ismét szabadabb lesz az élet (bár olyan szabad, mint a húszas éveim elején volt, valószínűleg sosem lesz). Sajnos csak utólag tudjuk meg, milyen könnyed az életünk az egyetemi és az első munkával töltött évek során – és ez akkor is megállja a helyét, ha messze nem csak lazsálással töltjük ezt az időszakot. Olvass még a témában
