Lassabban lépünk túl a szakításon
Korábban, ha szakítottunk kedvesünkkel, akkor legfeljebb csak nagy ritkán futottunk össze vele, s ezért jóval gyorsabban tudtunk kigyógyulni belőle. Ehhez képest napjainkban még akkor is látjuk, mit csinál a kedves, ha éppen a világ másik végén tengeti mindennapjait.
Persze, lehet tiltani, meg törölni, de a kíváncsiság nagy úr, és csak azok nem lépnek be időnként legjobb barátnőjük oldaláról, akik ténylegesen túl vannak a másikon. (De az ő gyógyulásukat az sem hátráltatná, ha az illetővel minden nap összefutnának.)
Azokat is nézzük, akiket nem bírunk
Örülünk a barátok szuper élményeinek, és díjazzuk a legújabb fotókat csodás unkaöcsénkről, de utána mégis másfele kattintunk. Azt nézzük meg, hogy a kedvesünk exbarátnője éppen hol nyaral nagy vidáman, és hogy az a hölgy, akire féltékenyek vagyunk, most éppen milyen vadító képet tett fel magáról.
Egy utóbbi kutatás bebizonyította, hogy sokkal rosszabb kedvvel jövünk le az oldalról, mint ahogy felmentünk, ennek többek között kétségtelenül az előbb említett tény is az oka.
Sokat irigykedünk
Elég egy nap, amikor kicsit rosszabb a kedvünk, és máris megduplázzuk a negatív hangulatot, mihelyst meglátogatjuk a közösségi oldalt. Ahelyett, hogy eredeti tervünk szerint írtunk volna legkedvesebb barátnőnknek néhány szomorkás sort, szépen végignézzük, hogy mennyire szerencsés az összes ismerősünk, valamint mennyire tragikus a mi életünk.
Régen fogtunk egy hatalmas bögre forró csokit, majd bekuckóztuk magunkat a puha plédek közé, és sorozat-maratont rendeztünk, majd pár óra múlva vidáman keltünk fel a tévé elől… Ennek manapság nyoma sincs a felderítő-repertoárban.
Feleslegesen féltékenykedünk
Az egyik funkciónak köszönhetően azokat az eseményeket látjuk a főoldalon leggyakrabban, amit gyakran látogatott ismerőseink osztanak meg, vagy éppen kedvelnek. Így aztán előfordulhat, hogy szerelmünk autók mellett pózoló lányokat nézeget, vagy éppen olyasvalaki képeit kedveli, akit nem ismerünk, s így könnyen válhatunk féltékeny hisztérikává.
Egyeseknek a komplett napját megkeseríti, ha a kedves ilyesmire vetekedik, és a nap végére csak szemrehányással tudják illetni a gyanútlanul hazaérkezőt. Ennek persze veszekedés, értetlenkedés, és sértődés a vége, ami persze ismét csak kikészíti az idegeinket.
Elvárásoknak kell megfelelnünk
A közösségi oldalon levő adatlapunk már-már olyan lett, mint egy nyilvános napló rólunk, ismerőseink számára. Pontosan tudjuk, hogy sokan figyelik, merre jártunk, mit csináltunk, kivel jöttünk össze, mikor szakítottunk.
Nyilván nem mindenkinek nyitott könyv az élete (ők viselkednek igazán jól), de aki beregisztrált, az egyúttal azt a nyomást is magára öltötte, amit a kíváncsiskodó bámészkodók jelentenek.
Sok negatívumot szemlélünk
Akaratlanul is megpillantunk olykor-olykor egy olyan bejegyzést, amit a legszívesebben messziről elkerülnénk. Nem arról van szó, hogy nem tudunk a világban történő szörnyűségekről, vagy, hogy a homokba dugjuk a fejünket, de a legtöbbször azok éppúgy nem tesznek semmit, akik megosztanak egy láncra vert kutyáról készült fotót, mint akik mindezt nem hajlandóak végignézni.
Adományozni, ideiglenesen befogadni, vagy pár jó szót szólni sokkal többet jelent, mint felháborodottan mindent megosztogatni, amit aztán a túlságosan is érzékeny látogatók elborzadva görgetnek tovább.