– Na és mit tettél?
– Mit? Ordítottam, és beindítottam a pofonosztót – hangos röhögés. – Pusztán „nevelési célzattal” – tette még hozzá. Láthatóan nagyon büszke volt magára, és arra, hogy alkalmi hallgatósága elismerően bólogatott tettét hallva.
Napi megaláztatásaink
Otthon. Egy hely, ahol az ember megpihenhet. Egy hely, ahol biztonságban lehet a szerettei körében, lazíthat, feltöltődhet, elvonulhat a világ rémségei elől. De. De nem mindenhol létezik ez a hely. Vajon hány családban térnek haza rettegve a gyerekek? Vajon hány nő tűri nap, mint nap szó nélkül a megaláztatásokat? Lélekromboló viták, tettlegességig fajuló veszekedések, könnyek, rettegés. Olvass még a témában
Te érintett vagy?
Ha nem – szerencsésnek mondhatod magad. De tényleg nem vagy érintett? Nem hunysz szemet nap, mint nap a parttalan viták miatt? Nem pártolod ki, amikor „véletlenül” elcsattan egy pofon? Nem mondod azt, hogy „Csak fáradt volt”, „Én hibáztam” „Én idegesítettem fel” „Megérdemeltem, amit kaptam.”
