Indiáról elsőként általában a zajos Delhi, a Gangesz és persze a Tádzs Mahal jut eszünkbe, vagy éppen egy spirituális utazás. Ám ha nem az ismert turistalátványosságokat keressük, akkor tartsunk inkább dél felé. India ugyanis sokkal több és összetettebb, és igazából csak rajtunk múlik, mennyit engedünk be belőle magunkba. Nekem elég sokat sikerült a hat hét alatt, amit ott töltöttem.
A rendezett káosz világa
Csennai a dél-indiai Tamil Nadu központja, érdemes innen indulni, mert gyakorlatilag itt mindent megtalálunk egy helyen: a nagyvárost, a 12 km hosszú Marina Beachet, amely a leghosszabb természetes városi tengerpart, de láthatunk itt halászokkal teli utcákat és grandiózus templomokat is. A hétmilliós Csennai a Bengáli-öböl partján fekszik, a Brit Kelet-indiai Társaság alapította a 17. században. Gyakorlatilag szinte minden vallás megtalálható itt, a legtöbben a hinduk vannak, de sok a katolikus és a muszlim család, és még zsidó örökséget is láthatunk.
A repülőtérről kilépve egy pillanat alatt megérezzük, mi valójában India: az illatok, a zajok, a tömeg és a forróság gyakorlatilag szemtelenül az arcunkba tolja, hogy ez bizony életünk utazása lesz! Az első találkozás az indiai közlekedéssel sorsdöntő, van, aki szerint félelmetes és átláthatatlan, más nagy kalandnak tartja, és csak egy óriási mosollyal nyugtázza, ha megérkezik a hotelbe. Ahogy egy kedves, helyi taxis mondta, náluk nincsen sávkultúra, majd élvezvén a turisták meglepettségét, újabb manőverbe kezdett. Rengeteg az autó, mindenki megy, amerre tud, és elképesztő zajos az egész. Ám ha hozzászokunk, hamar kiderül, hogy mi is az a rendezett káosz, hiszen az autósok figyelnek egymásra, és a folytonos dudálás nem más, mint jel a másiknak: vigyázz, jövök! Ha megjön a bátorságunk, legközelebb érdemes tuk-tukolni, ez az a kis motoros, ablak és ajtó nélküli, sárga színű járgány, amelyet a helyiek csak autónak hívnak.
Vágjunk át az autókon!
Tamil Nadu központjában gyakorlatilag minden megtalálható, az egyik pillanatban elképesztő gazdagság és a legmodernebb épületek tárulnak elénk, míg néhány sarokkal arrébb már egy nyomornegyeden haladunk át. A város büszke a parkjaira, amelyekben egészen késő estig játszanak a gyerekek. Az egyik legkülönlegesebb az a kert, amely a Teozófiai Társaság tulajdonában van. Egyrészt mert itt található az egyik legidősebb, 450 éves banánfa, melynek háromezer négyzetkilométeren terjeszkedő légzőgyökerei szinte átfonják a történelem minden apró titkát. A másik ok pedig, amely híressé teszi, az a misszió, mely vallástól és földrajzi helytől függetlenül hívja a népeket a közös együttélésre. Ennek jelképe az a különleges fagyűjtemény, melynek darabjai a világ különféle országaiból érkeztek. Különös érzés például Indiában Magyarország ajándékára bukkanni.
A templomok közül a 7. századi Kapaleeshwarart érdemes mindenképp megnézni, ez a Siva-kegyhely az egyik legrégebbi és legszentebb. Bátran kérdezzünk a helyiektől, mert örömmel avatnak be minket a történelmük részleteibe, és ha szerencsénk van, esetleg még azt is megmutatják, hogyan törhetünk kókuszdiót Siva kedvére.
Szerző: Sütő Hajni