A szakirodalomban az angolból származó „ADHD-non ADHD” jelölés terjedt el azokra a párokra vonatkozóan, ahol az egyik fél figyelemzavarral küzd, míg a másikuk neurotipikus fejlődésű.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Ez a két ember, legyen bármilyen szerelmes is a másikba, néha úgy érezheti, nem is ugyanazon a bolygón élnek – ez pedig nagyon sok félreértéshez, konfliktushoz, és végső soron a kapcsolat kiégéséhez vezethet. Az ADHD-ról szerencsére egyre több szó esik a médiában, és mind több és több forrás áll az ADHD-s emberek rendelkezésére, amivel mentális egészségüket támogathatják. Kevesebb szó esik viszont azokról az emberekről, akik mindezt a kispadról nézik. Az ADHD-s nők és férfiak párjairól, akik néha úgy érezhetik, egyedül viszik a hátukon a párkapcsolatot, folyamatos csalódásokat élnek át, vagy egyszerűen csak nem tudják, hogyan segítsenek.
Nem elvitatva, hogy ADHD-val élni nagyon nehéz lehet, azt kell mondanom, neurotipikusként sem könnyű összekötni az életünket egy figyelemzavaros partnerrel. A jó hír viszont az, hogy ezek a kapcsolatok működhetnek. Bár nem vagyok szakember, sok évnyi tapasztalattal a hátam mögött azt tudom mondani, az alábbi tanácsok segítenek, hogy működőképes maradjon a kapcsolatunk, és ne feledkezzünk meg róla, mi is volt az oka, hogy ADHD-s partnerünkbe annak idején beleszerettünk.
Nem rólad szól
Péntek este megbeszéljük, hogy szombaton délelőtt mindenki elintézi az ügyes-bajos dolgait, még egy kis extra időt is számolunk a feladatokra, hogy 3 órakor találkozzunk, és közösen töltsük a nap további részét. Délelőtt igyekszem haladni, utolérem magam a házimunkával, befejezem a feladataimat, gyorsan ebédelek, aztán készülni kezdek: hajmosás, illatos testápoló, egy csinos ruha kiválasztása. Fél háromkor már izgatottan ver a szívem, hogy láthatom. Háromkor szerelmes szemekkel pillantok az órámra: bármikor megérkezhet.
Aztán múlik az idő, és nem jön. Időnként érkezik egy bocsánatkérő üzenet azzal, hogy mindjárt elindul. Valamikor 5 óra magasságában megérkezik. Szomorú vagyok és csalódott – úgy érzem, ő nem várta, hogy velem lehessen.
Ez a jelenet megszámlálhatatlanul sokszor játszódott le közöttünk, és szinte mindig konfliktus volt belőle – nem meglepő, hiszen egy neurotipikus ember számára mindez azt üzeni, hogy nem elég fontos vagy érdekes, nem is akart találkozni vele a másik.
Egy ADHD-s emberrel viszont bizonyosan nem fogunk tudni úgy kapcsolatban élni, ha ezeket magunkra vesszük. Igen, eshet rosszul, hogy borulnak a terveink, lehetünk csalódottak, de azt gondolni, hogy mindez rólunk, vagy éppen arról szól, ahogy a másik érez irántunk, egy teljesen téves elképzelés. Ráadásul egy olyan gondolat, ami mindkét fél számára a meg nem értettség érzését okozza.
Ha nem tudjuk a saját egónkat leválasztani arról, hogy a másik időben érkezik-e, emlékszik-e egy három héttel korábbi beszélgetésünkre, vagy észben tartja-e az évfordulónkat (lehet, hogy heteken keresztül igen, aztán mégis éppen aznap reggel felejti el), akkor a kapcsolat szinte biztosan kudarcra van ítélve.
Persze, én is tudom, hogy ezeken a dolgokon nem könnyű felülemelkedni. De ha megtaláljuk, hogy mik azok a (nem feltétlenül tradicionális) utak, amikkel a partnerünk ki tudja fejezni a törődését, az sokat segíthet.
A cikk folytatódik, lapozz!
Hanyagnak és megbízhatatlannak gondolnak mások? Lehet, hogy ADHD-d van
