Van valami varázslatos abban, amikor egy régi baráttal fedezhetjük fel a világot, még akkor is, ha a saját városunkban indulunk útnak.
Az egyik barátnőmmel, akit még az egyetemi éveim alatt ismertem meg, elhatároztuk, hogy abban a városban találkozunk, ahol most élek. Ha úgy tetszik, ez egy találkozó volt az ország két végéből: mivel ő Szegedről származik, én pedig Szombathelyről, eddig legtöbbször Budapesten találkoztunk, most viszont a saját kis világomban fedeztük fel újra a várost.
Már a tervezés izgalma is különleges volt: mit mutassak meg neki, amit máskor talán észre sem veszek? Melyik helyek a legszebbek tavasszal? Olvass még a témában
„10 évig kerestem, és három országgal arrébb megtaláltam az anyámat” – Örökbefogadottak mesélnek róla, hogyan találták meg a rokonaikat
Ezt hozza 2026. október 8. a numerológia szerint: bátorság és megújulás
A „független nő” néha csak egy nő, aki már segítséget kérni sem mer
A toxikus munkahelyem leggonoszabb trükkje: elhitették velem, hogy nem vagyok elég jó
Újra felfedezni a megszokottat
Szombathely, bár megyeszékhely, az augusztusi Savaria Karnevált leszámítva általában nem tartozik a felkapott turistacélpontok közé, számomra ezúttal igazi felfedezőúttá vált. A város, ahol korábban közel 20 évig éltem, és ahova már jó néhány éve visszatértem, most másként tárult elém: egy „kívülálló” szemével, akinek meg szeretném mutatni a kedvenc helyeimet.
Ez az élmény ráébresztett, mennyire más perspektívát ad az, ha valaki másnak a szemén keresztül tekintünk a megszokott utcákra, parkokra és terekre. Olyan apróságokra figyeltem fel, amelyeket korábban természetesnek vettem: az utakon megcsillanó napfény, egy virágzó fa illata a levegőben, a templomok csendes, nyugodt környezete.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
