Van egy hely Magyarországon, ahol a késő ősz minden napja felér egy kisebb ünneppel és ahol a város közepén fekvő tó partját nem az autók zaja, hanem több ezer vadlúd gágogása tölti meg. Talán ezért is éreztem, hogy az utolsó, igazán napos őszi hétvégén vissza kell térnünk Tatára.
Néhány éve jártunk már a Fényes Tanösvényen, és akkor azt gondoltam: ez az ország egyik legszebb része. Aztán idén ősszel, amikor megtudtam, hogy közeleg a 25. Tatai Vadlúd Sokadalom, újra megszólított a vidék. Tudtam, hogy még jócskán a „csúcslétszám” előtt vagyunk, de kíváncsi voltam, vajon mit rejteget most az Öreg-tó és környéke.
Ahogy megérkeztünk, a város azonnal elvarázsolt. A vár aranyló fényei, a csillogó víztükör, az Angolkert őszbe hajló fái és a tó fölött átsuhanó madarak mind azt sugallták: itt most valami egészen különleges történik. És valóban: amint a nap lebukott a horizont mögé, megkezdődött az, amire egész délután vártunk. Olvass még a témában
16:59-kor először csak néhány távoli gágogás hallatszott, majd a semmiből szárnycsapások sokasága töltötte be az eget – több ezer vadlúd tért vissza a tóra éjszakára. Abban a pillanatban elfelejtettem a hétköznapok gondjait, a telefonom a zsebemben maradt, és csak bámultam, ahogy a természet körénk írja a saját tökéletes koreográfiáját.
Negyedszázad a ludakkal – hogyan lett baráti találkozóból európai szinten ismert esemény?
A Vadlúd Sokadalom idén ünnepli 25. születésnapját. A kezdetekkor, 2001 és 2006 között még inkább baráti madarász-találkozó volt, mint fesztivál – derítettem ki a közösségi médiában kutakodva. Az évek során azonban a rendezvény egyre inkább kinőtte magát és különféle programokkal (madárgyűrűzéssel, rajzversenyekkel, túrákkal és távcsőbemutatókkal) egészült ki. Ekkor már mindenki tudta: valami nagyobb van születendőben a tatai Öreg-tó partján.
Ahogy olvastam a korábbi évek beszámolóit, azon kaptam magam, hogy egyre jobban magával ragad ez a közösségi élmény. Van valami megható abban, ahogy emberek százai képesek hajnalban kimenni a hideg tópartra csak azért, hogy testközelből lássák, hogyan ébred a természet.
Az Öreg-tó ma már nemzetközi jelentőségű vizes élőhely lett és a Ramsari Egyezmény része 1989 óta. Ez azt jelenti, hogy a világ 170 országával együtt a tataiak is felelősséget vállalnak a vonuló madarak és a vizes élőhelyek megóvásáért. Az Öreg-tó és a körülötte fekvő területek több mint 2600 hektáron adnak otthont több száz madárfajnak: ősszel és télen itt gyülekeznek a nagy lilikek, a vetési és a nyári ludak, de néha még olyan ritka vendégek, mint pl. a tundraludak vagy fekete gólyák is feltűnnek.
Az itteni madarak biztonságban érezhetik magukat, hiszen az Öreg-tó az egyik utolsó hely Magyarországon, ahol tilos a vadászat, ráadásul az állatok nyugalma érdekében a szilveszteri tűzijátékozás sem megengedett. Talán épp ez a béke az, ami minden évben visszahozza őket ide?
