Az eredmények
A kutatásból kiderült, hogy megyénként százezer főre vetítve 25,5 fő hunyt el ilyen szívelégtelenségben. Az eloszlás viszont nem volt egyenlő: a szocioökonómiai megvonással küzdő területeken kimutathatóan magasabb volt az elhalálozási arány, mint azoknál, akik jobb környéken éltek. Ez a kijelentés még akkor is érvényes maradt, amikor a kutatók más faktorokra, mint a nemre, az életkorra, vagy a rasszra korrigálták.
A Journal of Cardiac Failure tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az ADI a halálozások mintegy 13 százalékáért volt felelős, míg az SDI 5 százalékot tett ehhez hozzá. A kutatók azt is megállapították, hogy a tendencia egyáltalán nem változott az adatgyűjtés kezdete, azaz 1999 és a vége, 2008 között.
A kutatók szerint soktényezős probléma lehet az, hogy miért halnak meg könnyebben pangásos szívelégtelenségben a rosszabb szocioökonómiai státuszú területen élők. Valószínűleg kombinált eredménye a nem megfelelő egészségügyi szolgáltatásoknak, illetve a nem megfelelő tájékozottságnak. Utóbbi megint csak a nem elegendő és elérhető információ számlájára írható. Olvass még a témában
Az sem segít, hogy a pangásos szívelégtelenség kezelésére gyakran nagyon drága és nehezen elérhető gyógyszereket lehet csak felírni.
A megoldás a szakértők szerint a rizikófaktorok csökkentése lehetne. Ezek a faktorok a magas vérnyomás, az elhízás, a cukorbetegség és a szívbillenytűk rendellenessége lehetnek.