Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy komoly összefüggés van a szegénység és a szívproblémák okozta halálozás között. A szakértők ezúttal a pangásos szívelégtelenség nevű állapotot vizsgálták, de könnyen lehet, hogy ugyanúgy összefüggés van a többi szív- és érrendszeri betegség okozta halálozás és a jövedelem, valamint szocioökonómiai státusz között.
Pangásos szívelégtelenség – a krónikus betegség azt jelenti, hogy a szívnek nehézséget okoz, hogy megfelelő mennyiségű vért pumpáljon a testbe, a szervezet azonban ezt próbálja kompenzálni. Ennek egyik lehetősége, hogy hormonok segítségével megemeli a pulzust, a másik pedig a vesék fokozott só-, illetve a szervezet vízvisszatartása.
Nem hangzik jól, és valójában tényleg nem is jelent túl sok jót. Ha valakinél egyszer kialakul, az már visszafordíthatatlan, bár vannak olyan kezelések, amelyek meghosszabbíthatják a betegek élettartamát. Az azonban biztos, hogy akinél a pangásos szívelégtelenség kialakul, már soha nem lesz teljesen egészséges ember.
A társadalmi okok
Az Egyesült Államokban nagyjából 5,7 millió ember szenved ettől az állapottól. Egy friss kutatás pedig most kimutatta, hogy a betegség halálozási rátája és a szocioökonómiai státusz szorosan összefügg egymással. A Cleveland Orvosi Központ kórházának kutatói bebizonyították, hogy a pangásos szívelégtelenségben elhunytak száma lényegesen magasabb azokon a területeken, ahol szegényebb emberek élnek, és ahol a közösségek szociálisan visszamaradottabbak.
A szakértők egészen pontosan 1254991 halálesetet elemeztek ki, méghozzá hosszú időintervallumon keresztül: 1999 és 2008 között. A kutatáshoz két fontos, szociális helyzetet meghatározó mérőszámot használtak. A területmegvonási indexet (Area Deprivation Index, ADI), ami megmutatja, hogy egy adott környéken mennyi a munkavállalók száma, az átlagkeresete, vagy az iskolázottsága, illetve a szociális megvonási indexet (Social Deprivation Index, SDI), amely azt mutatja meg, hogy a bevételek és a lakhatás hogyan alakul egy adott területen.
Az eredmények
A kutatásból kiderült, hogy megyénként százezer főre vetítve 25,5 fő hunyt el ilyen szívelégtelenségben. Az eloszlás viszont nem volt egyenlő: a szocioökonómiai megvonással küzdő területeken kimutathatóan magasabb volt az elhalálozási arány, mint azoknál, akik jobb környéken éltek. Ez a kijelentés még akkor is érvényes maradt, amikor a kutatók más faktorokra, mint a nemre, az életkorra, vagy a rasszra korrigálták.
A Journal of Cardiac Failure tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az ADI a halálozások mintegy 13 százalékáért volt felelős, míg az SDI 5 százalékot tett ehhez hozzá. A kutatók azt is megállapították, hogy a tendencia egyáltalán nem változott az adatgyűjtés kezdete, azaz 1999 és a vége, 2008 között.
A kutatók szerint soktényezős probléma lehet az, hogy miért halnak meg könnyebben pangásos szívelégtelenségben a rosszabb szocioökonómiai státuszú területen élők. Valószínűleg kombinált eredménye a nem megfelelő egészségügyi szolgáltatásoknak, illetve a nem megfelelő tájékozottságnak. Utóbbi megint csak a nem elegendő és elérhető információ számlájára írható.
Az sem segít, hogy a pangásos szívelégtelenség kezelésére gyakran nagyon drága és nehezen elérhető gyógyszereket lehet csak felírni.
A megoldás a szakértők szerint a rizikófaktorok csökkentése lehetne. Ezek a faktorok a magas vérnyomás, az elhízás, a cukorbetegség és a szívbillenytűk rendellenessége lehetnek.