Mindenki ismeri azt a bizonyos pillanatot. Ott ülsz egy állásinterjún, vagy épp belépsz egy zsúfolt terembe előadást tartani, esetleg csak megnyitod a főnököd e-mailjét a „Beszélnünk kell” tárgysorral, és hirtelen érzed. Nem a meleg, nyári napsütés okozta finom verejtéket, hanem azt a másikat. Azt, ami nedves foltot hagy a póló hónaljánál, amitől hideg-meleg futkos a hátadon, és aminek a szaga is mintha más lenne, mint amit edzés után érzel. Ez a stresszizzadás. Bár szinte mindannyian átéljük, valahogy mégis tabu téma maradt.
Két különböző izzadság
Ami sokak számára meglepő, hogy a testünknek nem egyfajta izzadsága van, hanem kettő. Pontosabban két különböző mirigyrendszer termel verejtéket, és ezek nagyon eltérő dolgokat csinálnak. Az ekkrin mirigyek azok, amelyek a hőszabályozásért felelnek. Ezek borítják az egész testet, és főleg vízből és sókból álló, gyakorlatilag szagtalan folyadékot termelnek. Ez a „normális” izzadság, amikor pl. futsz, amikor kánikulában a buszra vársz vagy amikor csípős ételt eszel.
Az apokrin mirigyek viszont egészen mást csinálnak. Ezek főleg a hónaljban, az ágyékban és a mellbimbó körül helyezkednek el, és nem hűteni próbálják a testet. Akkor lépnek működésbe, amikor érzelmi stresszt élsz át, pl. szorongás, félelem, izgalom vagy kínos szituáció. Nem vizet termelnek, hanem egy sűrűbb, zsírosabb, fehérjében és lipidekben gazdag folyadékot. Ez a folyadék önmagában még mindig majdnem szagtalan. A baj akkor kezdődik, amikor a bőrön élő baktériumok hozzáférnek. Ezek imádják a fehérjéket és zsírokat, lebontják őket, és a végeredmény az a jellegzetes, savanykás-átható szag, amit a stresszizzadáshoz kötünk. Ezért érzed úgy, hogy az „idegszag” mintha tényleg más lenne, mert tényleg az. Olvass még a témában
