Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne feldolgozni a sérelmeket. Nem jelenti azt, hogy minden megbocsátható, vagy hogy az embernek ne lenne joga dühösnek lenni. De a harag mellé odaférhet egy másik érzés is: a megértés. Annak belátása, hogy anyáink egy olyan világban voltak anyák, ahol az információk, a lehetőségek, a társadalmi keretek teljesen mások voltak.
Nem éri meg örök harcban állni a múlttal. Mert végső soron mi sem tudjuk, mit csinálunk. Csak szeretjük a gyerekeinket, és reméljük, hogy elég jók vagyunk. Ahogy anyáink is remélték.
