És épp ezért, amikor majd a gyerekeink felnőnek, bízom benne, hogy azt gondolják majd: „Anya nem volt tökéletes, de a tőle telhető legjobbat adta.”
Hogy megértik: nem szándékosan hibáztunk, nem direkt okoztunk fájdalmat. Egyszerűen csak emberek voltunk, akik egy adott korban, adott tudással, adott lehetőségekkel próbálták felnevelni őket.
Ha pedig ezt várjuk tőlük, akkor mi miért nem tudjuk megadni ugyanezt a saját anyáinknak? Olvass még a témában
Miért olyan nehéz elfogadni, hogy ők sem tudták jobban? Hogy ők is csak sodródtak a társadalmi elvárások között, hogy ők is ugyanolyan bizonytalanok voltak, mint mi most? Miért olyan könnyű hibáztatni őket azért, amit abban a hitben tettek, hogy helyesen cselekszenek?
