A szakítás, amit nem annak hívunk
Az utolsó vitánk annyira fájdalmas volt számomra, hogy akkor és ott kimondtam: ne beszéljünk egy ideig egymással. Ő úgy gondolta, ez csak egy rövid szünet, de én éreztem, hogy ennél jóval többről lesz szó. Eltelt fél év. Azóta nem beszélünk, bár a múlt hónapokban négyszer is írtunk egymásnak. Nem azért, mert újra közelebb kerültünk volna, hanem mert jöttek a születésnapok. Az övé, a gyerekeké, az enyém. És egyszerűen nem tudtuk nem megírni azt a pár szót: „Boldog születésnapot kívánunk!” – hiszen 21 éven át mindig megírtuk vagy elmondtuk egymásnak.
