A kosár
Én nem érzem bunkóságnak, amikor kikosarazok egy rendes pasit és párkapcsolat helyett a barátságomat ajánlom fel, mert jó és megbízható barát vagyok. Ha ő ezt kudarcnak éli meg és nem akar a barátom lenni (Nincs szükségem barátra, vannak barátaim!) azzal sincs semmi gond, az ő döntése. De ha azért marad a barátom, hogy továbbra is csorgassa rám a nyálát és reménykedve várja, hogy esetleg mégis összejövök vele, az már az ő baja.
Kinek a hibája?
A volt kollégám minden alkalmat megragadott, hogy a tudtomra adja, tetszem neki. Jól nézett ki, vicces volt, jól szituált, de hiányzott belőle valami. Valami, amitől vonzódtam volna hozzá, amitől meg akartam volna érinteni, meg akartam volna csókolni. A kapcsolathoz kell a szexuális érdeklődés, mert ez – plusz a szimpátia – adja a románcot. Enélkül pedig „csak” barátságot kapunk ereményként. Szakácsként egy béna kaja-hasonlattal élnék: mintha egy remek hozzávalókból összeállított levesbe nem tennénk sót.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
