A fődíj
Tikkeltem, amikor nemrég a (hímnemű) kollégáim arról beszélgettek ebéd közben, hogy mekkora szívás, amikor ők tepernek egy nőért, az meg kikosarazza őket és csak a barátjuk akar lenni. A kollégáim egyébként rendes srácok, tényleg nem tudok róluk rosszat mondani, éppen ezért még szomorúbb a helyzet, hogy még az ilyen jószándékú és intelligens pasik is „felháborodnak” azon, ha egy nő nem őket választja.
Amikor már nem bírtam tovább hallgatni a sopánkodásukat, lehűtöttem a kedélyeiket az alábbi mondattal: Nektek a társkeresés egy verseny, amiben nem a nő szerelme, hanem a teste a fődíj, a barátságát pedig nem ezüstéremként kezelitek, hanem értéktelen vigaszdíjként, ez a baj. Egyikük sem tudott mit mondani erre, senki nem tiltakozott.
