Vannak helyek, amelyek nemcsak a bakancslistánkat egy-egy pontját pipálják ki, hanem bennünk is elmozdítanak valamit. A Dachstein-gleccser számomra pontosan ilyen volt. Nem csupán azért, mert lélegzetelállítóan szép, hanem mert tériszonyosként olyan kihívás elé állított, amiről sokáig azt hittem, sosem fogom vállalni. Mégis ott álltam 2025 nyarán, Ausztriában, a gleccsernél – remegő térdekkel, de annál nyitottabb szívvel.
Egy régi félelem, amely sokáig visszatartott
Mindig is szerettem utazni és kirándulni. Gyerekkoromtól kezdve vonzott a természet, a hegyek, az új tájak felfedezése. Ugyanakkor már iskolás koromban kiderült: tériszonyos vagyok. Ez a „láthatatlan” félelem sokszor megnehezítette a kirándulásokat, néha pedig teljesen el is vette a kedvemet tőlük. Magaslatok, kilátók, meredek szakaszok – gyakran inkább lemondtam róluk, mintsem szembenézzek az érzéssel.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
