Tévedés
Az ő fejében bármiféle segítségkérés a gyengeség jele volt. Nem vont be semmibe, úgy élte az életét, mint előttem. Amikor átrendezte a lakását, felajánlottam, hogy jövök glettelni, festeni, de úgy nézett rám, mintha valami rosszat mondtam volna. „Már hívtam erre embereket.” – közölte és ezzel le is volt zárva a téma. Amikor megkérdeztem, van-e kedve segíteni nekem tortát sütni az unokahúgomnak, szintén furcsán nézett és megkérdezte, miért nem rendelek egy cukrászdából. Mondtam neki, hogy mert szép gesztus, hogy én sütöm meg szeretettel és azt hittem, hogy ez egy kellemes közös program lesz kettőnknek.
Nem értette, hogy erősíti a kapcsolatot, ha együtt oldunk meg valamit. Ő megszokta, hogy mindent egyedül csinált és nem vont be semmibe. Amikor szakítottunk, elmondtam neki, hogy tudom, hogy nem akart elutasító lenni, de sok alkalom volt, amikor közelebb engedhetett volna magához és ő nem élt egyikkel sem.
