A gyermek számára a korai olvasmányélmények a legfontosabb tapasztalati forrásai a bontakozó írásbeliségnek. Azok a gyermekek, akiknek sokszor olvastak otthon, hamar megértik, hogy a nyomtatott szöveg jelentést hordoz, és viszonylag könnyen tanulnak meg olvasni, amikor iskolába kerülnek. Eközben a felnőttek néha azon vitatkoznak, hogy szabad-e meséket olvasni a gyermekeknek, hiszen a mesék brutálisak, kegyetlenek, félelmet keltenek.
Egy felnőtt szemével ez sokszor tényleg így van. A gyermeknek azonban egészen mást jelent a nagymamát felfaló farkas és a megmérgezett lány története vagy az erdőben, árván maradt testvérek kálváriája. Ezzel együtt persze szó sincs arról, hogy rémtörténeteket szabadna mesélni a gyermekeinknek. Szerencsére a hazai, kortárs gyermekirodalomban is bőven találunk a legkisebbek számára megfelelő meséket.
1/4 Beck Andrea titokmeséi
Minden gyerek megtapasztalja legalább egyszer, hogy milyen az, ha kicsúfolják, fél a sötétben, verekszik vagy őt bántják, beteg lesz, barátkozni vagy békülni kell, elveszít valamit vagy csorbul az önbizalma. A mesék útján a kicsik képesek feldolgozni, átértékelni ezeket a nehézségeket. A mesék segítenek a leginkább az óvodás és kisiskolás gyerekeknek, hogy megértsék a körülöttük zajló, zűrzavaros világot.
Beck Andrea Titoktündér, Titokmesék című könyvében nincsenek robotok, halálfejek, nem lövöldözik senki fegyverekkel és nem ijesztgetnek furcsa űrlények sem. Nincs benne csúnya beszéd, és a bugyuta, értelmetlen, semmitmondó történések is kimaradtak. Cserébe van benne játék és mese, melyben észrevétlenül kap helyet a pozitív gondolkodásra való nevelés, az önbizalom fejlesztése és mindenekelőtt a vidám, gondtalan életszemlélet kialakítása és megtartása.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!